Zsila Sándor kiállítása: Elfeledett érzések?
Megnyitja: Dékány Zsolt, fotóművész
A megnyitó időpontja: 2015. február 10-én 18 óra.
A kiállítás megtekinthető március10-éig, hétköznap 9-16 óráig
Gondolataim:
Megnyitja: Dékány Zsolt, fotóművész
A megnyitó időpontja: 2015. február 10-én 18 óra.
A kiállítás megtekinthető március10-éig, hétköznap 9-16 óráig
Gondolataim:
Az utóbbi években egyre inkább úgy érzem, hogy a ma „valóságában” élők, dolgozók, életben maradni akarók gondjaik közepette elmorzsolódnak. Érzéseik, jó érzéseik elhomályosodnak, háttérbe szorulnak, figyelmük a racionális dolgokra fókuszálódik. Ösztöneik elcsökevényesednek, rosszul válaszolnak a megválaszolhatatlan kérdésekre, mert hatodik érzékük nem működik, nem segít. Akin pedig észre veszi a „tömeg” a szív hangjait, akinek a reakcióiban netán felcseng e régi dallam, azt akár lassan ki is közösíthetik, háttérbe szoríthatják, és teszik ezt tudatlan őszinteséggel, könyörtelenül. Ilyen világot élnénk ma? NEM! Nagyon remélem, hogy nem, ennek ellenére gondolataimat Váci Mihály: Azóta című vers részletével folytatom, ami bár jó ideje íródott, intelme sajnos még mindig, sőt, egyre inkább időszerű:
……………………………Halad a dologi világ,
és megtorpan az ember, kényelmesebb az élet,
de szomorúbb. Sokkal többet tudunk a létről,
mint amennyivel még el lehet viselni, felfedezünk
mindent az anyagról, s elveszti önbizalmát
az emberi szellem. Szabályozzuk a természetet
s felfal szabályozhatatlan természetünk,
ennyi tökéletes tárgy között
tökéletességéből mind többet veszít az ember.
És azóta újra és újra nekilátunk, jóra összeesküvők,
megcáfolni e történelmet,
s felhozni valamit az emberiség mentségére.
A megnyitó időpontja: 2015. február 10-én 18 óra.
A kiállítás megtekinthető március10-éig, hétköznap 9-16 óráig
Gondolataim:
Megnyitja: Dékány Zsolt, fotóművész
A megnyitó időpontja: 2015. február 10-én 18 óra.
A kiállítás megtekinthető március10-éig, hétköznap 9-16 óráig
Gondolataim:
Az utóbbi években egyre inkább úgy érzem, hogy a ma „valóságában” élők, dolgozók, életben maradni akarók gondjaik közepette elmorzsolódnak. Érzéseik, jó érzéseik elhomályosodnak, háttérbe szorulnak, figyelmük a racionális dolgokra fókuszálódik. Ösztöneik elcsökevényesednek, rosszul válaszolnak a megválaszolhatatlan kérdésekre, mert hatodik érzékük nem működik, nem segít. Akin pedig észre veszi a „tömeg” a szív hangjait, akinek a reakcióiban netán felcseng e régi dallam, azt akár lassan ki is közösíthetik, háttérbe szoríthatják, és teszik ezt tudatlan őszinteséggel, könyörtelenül. Ilyen világot élnénk ma? NEM! Nagyon remélem, hogy nem, ennek ellenére gondolataimat Váci Mihály: Azóta című vers részletével folytatom, ami bár jó ideje íródott, intelme sajnos még mindig, sőt, egyre inkább időszerű:
……………………………Halad a dologi világ,
és megtorpan az ember, kényelmesebb az élet,
de szomorúbb. Sokkal többet tudunk a létről,
mint amennyivel még el lehet viselni, felfedezünk
mindent az anyagról, s elveszti önbizalmát
az emberi szellem. Szabályozzuk a természetet
s felfal szabályozhatatlan természetünk,
ennyi tökéletes tárgy között
tökéletességéből mind többet veszít az ember.
És azóta újra és újra nekilátunk, jóra összeesküvők,
megcáfolni e történelmet,
s felhozni valamit az emberiség mentségére.