A 2005-ös esztendő a magyar fotográfiában a digitális áttörés érett szakaszát hozta el. A korábbi évek bizonytalan próbálkozásai és technológiai újdonságkeresése után 2005-ben a digitális képalkotás végérvényesen belakta a mindennapi alkotói és professzionális gyakorlatot. Ugyanakkor az analóg kézművesség, a nagyformátumú műtermi fényképezés és a hagyományos sötétkamrák ezüst-halogenid esztétikája sem szorult háttérbe: a fotóművészek és szakírók tudatosan törekedtek arra, hogy a technológiai felgyorsulás közepette is megőrizzék a fotográfia mély, művészi szellemiségét. A FotóMozaik 2005-ös évfolyama pontos lenyomata ennek a kettős törekvésnek: a lap egyszerre nyújtott magas szintű esztétikai és fotótörténeti iránytűt, miközben a digitális sötétkamra, a színkezelés és az új szoftvergenerációk legmodernebb ismereteivel vértezte fel olvasóit.

Kulcsszerzők és megkerülhetetlen rovatok 2005-ben:

• Tillai Ernő (Képelemzés, értékelés): A fotóesztétika elismert mestere 2005-ben a vizuális formanyelv legfinomabb összefüggéseit boncolgatta. Olyan alapvető tanulmányokkal gazdagította a szakirodalmat, mint A képkomponálás gyakorlata, Az esztétikai minőségek skálája és Az esztétikai minőségek a fotográfiában, folyamatosan emlékeztetve a fotósokat arra, hogy a kompozíciós feszültség és az esztétikai arányok határozzák meg a kép igazi értékét.

• Szarka Klára (Fejezetek a fotótechnika történetéből / Képrejtvény): A fotótörténeti elmélet és kritika meghatározó alakjaként 2005-ben elindította mélyreható technikatörténeti sorozatát, benne olyan mérföldkőnek számító írásokkal, mint A nedves üregek uralma, Emberi arc fénnyel rajzolva és Fényképezés ezüst nélkül. Képrejtvény rovatában a kortárs és klasszikus fotóművészet kiemelkedő felvételeit (például Habik Csaba vagy H. Szabó Sándor munkáit) vetette alá részletes elemzésnek.

• Eifert János (Az én oldalam): A fotóművész a lap állandó szellemi pilléreként a vizuális költészet, a természetes képek és a kísérletező fotográfia összefüggéseit mutatta be, emellett a Sebesvíz Foto Workshop alkotótáborok művészeti vezetőjeként folytatta a fotósgenerációk nevelését.

• Barta Zsolt Péter: A fotóműtárgy-kezelés és a művészi nyomtatás elismert szakértőjeként úttörő cikkeket jegyzett a lapban: A digitális fotónyomatok és a művésznyomatok, A fotóművek kezelése, valamint a művészi biográfia készítésének szempontjai alapvető útmutatást adtak a műtárgypiacra készülő fotósoknak.

• Dr. Kalotás Zsolt (Az etikus természetfotózás): A természetvédelem és a fotográfia szimbiózisát hirdető sorozatában a védett és fokozottan védett növények, madarak és vadon élő állatok etikus, beavatkozásmentes fényképezésének morális és technikai szabályait fektette le.

• Bere Mario (Fotográfia a gyakorlatban / Pontról pontra portré): Az alkalmazott fotózás szakértőjeként a koncertfotózás dinamikus világába, valamint a speciális sporttechnológiai területekre (pl. a Kincsem Park digitális célfotó berendezései) kalauzolta el az olvasókat.

• Molnár Miklós (Úti kalandok, avagy fotózás öt kontinensen): Színes, személyes hangvételű úti esszéiben felidézte a nemzetközi fotósélményeket, köztük a Brigitte Bardot oldalán szerzett kalandokat, a tunéziai napfogyatkozás fotózását és a veszélyes terepviszonyok közötti megpróbáltatásokat.

• Vojnits András: Teleki Sámuel, az első fotografáló haditudósító című fotótörténeti esszéjével a magyar utazási és dokumentarista fényképezés gyökereit tárta fel.

• Pi Tóth István és D. Tóth Ottó: Az új szoftverkorszak (különösen az Adobe Photoshop CS2 és az Adobe Bridge) gyakorlati oktatói, akik a rétegkezelés, a Smart Objects, a színtér-konverziók és az automatizált munkafolyamatok trükkjeit tanították meg.

• Fenyvesi Edit (Fotográfiai képzések): A hazai fotóoktatás intézményi hátterét (pl. a digitális és nagyformátumú fotósulik kínálatát) feltérképező hiánypótló kalauz szerzője.

Technikatörténeti és piaci körkép (A hardverfront és a számok)

Szenzorok és felbontások: A 8 megapixeles lélektani határ és a csúcsvázak 2005-ben a digitális érzékelők technológiája érett szintre lépett, és határozottan elkülönültek az egyes kategóriák:

• Belépő és amatőr kompaktok: A 3–5 megapixeles felbontás vált általánossá. A Kodak EasyShare széria (CX/DX/Z modellek), a Samsung Digimax sorozat (A402, A4, V700), valamint a Casio Exilim kompaktjai az egyszerű használatot ötvözték az elérhető árakkal.

• Haladó és Prosumer (Bridge) gépek: A fix optikás szegmensben az 5–8 megapixel jelentette a csúcsot. Az Olympus C-7070 WideZoom, a Konica Minolta DiMAGE A200, a Sony Cyber-shot DSC-H1 és DSC-F828 az amatőr és félprofi alkotók megbízható munkaeszközei voltak.

• Tömeges DSLR-forradalom: 2005 a belépő szintű tükörreflexes gépek robbanásszerű elterjedésének éve volt. A Canon EOS 350D (8,2 megapixeles CMOS szenzorral, DIGIC II processzorral) azonnal tömegmodellé vált, míg a Nikon válaszul csatarendbe állította a Nikon D50 és Nikon D70s modelleket (6,1 megapixeles DX CCD-vel). A félprofi szegmensben a Canon EOS 20D (8,2 MP) volt a viszonyítási alap, míg a stúdió- és riportfotózás abszolút királyaként megjelent a Nikon D2X a maga 12,4 megapixeles CMOS szenzorával és 5–8 kép/másodperces sorozatlövő sebességével.

• Stúdióeszközök és bérlet: A nagyformátumú reklámfotózásban a 14 megapixeles Full Frame Kodak DCS ProSLR/n vázak és a 16 megapixeles Kodak Pro Back Plus digitális hátfalak adták a kompromisszummentes minőséget, amelyeket a fővárosi műtermekben (pl. Óbudán) óradíj alapon bérelhettek a fotósok.

A megabájtok és kártyák világa: Lépés a gigabájtok felé A memóriaméretek terén 2005 hozta meg az áttörést: a korábbi 64–128 MB-os kártyákat felváltották a 256 MB-os és 512 MB-os adathordozók, miközben a szakmai munkában megjelentek az 1 GB-os, 2 GB-os és 4 GB-os SanDisk Extreme III CompactFlash kártyák. Mivel a 8 megapixeles vázak nyers RAW állományai már 8–12 MB terjedelműek voltak, az 1 GB-os kapacitás végre lehetővé tette, hogy egyetlen kártyára közel 100 nyers képet rögzítsen a fotós anélkül, hogy folyamatosan a kártyacserével vagy a hordozható merevlemezekre (pl. DigiBin) való mentéssel kellene bajlódnia.

Piaci árak: Milliós zászlóshajóktól a megfizethető digitális DSLR-ekig 

A FotóMozaik korabeli hirdetései és árlistái pontosan szemléltetik a 2005-ös árszinteket:

• Nikon D2X váz + SanDisk Extreme III 1 GB CF kártya akcióban: 1 200 000 Ft

• Canon EOS 20D váz (használtan/stúdióból): kb. 330 000 Ft (újabb árlistákon 191 000 Ft használtan)

• Kodak DCS ProSLR/n váz / Pro Back Plus 16 MP hátfal műtermi bérlete: 7 000 Ft + áfa / óra

• Canon EOS 350D kit (EF-S 18-55mm): 218 990 – 230 000 Ft

• Nikon D70s váz: kb. 211 990 Ft; Nikon D50 + 18-55mm kit: kb. 191 990 Ft

• Kodak EasyShare kompaktok: 22 990 Ft-tól (2 MP) 95 990 Ft-ig (6 MP)

• Hensel Expert Pro 500Ws vaku szett (Tripont): 296 000 Ft nettó (372 500 Ft bruttó)

• Mikrosat 2x500Ws Profi vakuszett: 199 900 Ft + áfa

Kompromisszumok és hibrid munkafolyamatok: Szoftveres ugrás és célfotó-technológia 

A 2005-ös fotográfiai mindennapokat a szoftveres érettség és a hibrid laborálás határozta meg:

• A Photoshop CS2 és az Adobe Bridge korszaka: 2005-ben jelent meg az Adobe Creative Suite 2, amely az Adobe Bridge segítségével először tette lehetővé a RAW fájlok hatékony, kötegelt válogatását, osztályozását és konvertálását. A Smart Objects funkció bevezetésével a digitális utómunka veszteségmentes dimenzióba lépett.

• Színkezelési és kalibrációs láz: A digitális képek nyomdai és laboratóriumi átadásánál kulcskérdéssé vált a színhelyesség. A cikkek részletesen foglalkoztak az sRGB és Adobe RGB színterek eltéréseivel, a monitorok hardveres kalibrációjával és a nyomtatóprofilok (ICC) használatával.

• Digitális célfotó-rendszerek a sportban: A technológiai fejlődés látványos példájaként a Kincsem Park lóversenyein a hagyományos filmet felváltották a nagy sebességű line-scan (vonalszkennelő) digitális célfotó-kamerák. Ezek a rendszerek másodpercezred pontossággal rögzítették a célvonalon áthaladó versenytársakat, folyamatos függőleges képszalagból fűzve össze a csalhatatlan célfotót.

• Digitális minilaborok és nyomtatás: A fotólaborok (például DigitCam, MMP, Juhos Foto) teljesen átálltak a digitális adathordozók (CD, CF, SD, Memory Stick) fogadására. A Konica R2 Super és DKS digitális minilaborok lézersugárral vagy LED-sorral közvetlenül a hagyományos fényérzékeny fotópapírra világították fel a digitális fájlokat, így biztosítva az analóg papírképek tartósságát a digitális állományokból.

Mert 2005-ben a technológia már nem csupán ígéret volt, hanem kiforrott valóság, amelyben a digitális precizitás és az analóg kultúrából táplálkozó alkotói felelősség végleg kezet nyújtott egymásnak.

***

A Fotomozaik folyóirat korának talán a legjobb fotószakmai újságja volt, mely a fotós szakma legnagyobb szakembereinek hiánypótló szakmai cikkeivel az amatőr és profi fotósokat célozta, az ingyenesen leközölt árlistákkal fontos korképet festett és amely a fotográfiai múltunk kutatóit is bő információhalmazzal látja el.

Köszönet a gyűjteményért Takács Szabolcsnak, a FotoMozaik főszerkesztőjének aki rendelkezésünkre bocsátotta ezt a hatalmas archívumot.

A folyóirat megtekinthető itt