A digitális korszak egyik legjelentősebb hazai archívumkutatási és emlékezetpolitikai fordulatát a közösségi fotóarchívumok, különösen a Fortepan megjelenése hozta el. A kezdetben kizárólag privát, amatőr családi fényképeket, talált lomtalanítási hagyatékokat gyűjtő platform az évek során a magyar fotótörténet egyik legfontosabb, primer kutatási adatbázisává nőtte ki magát. Az adományozók kiterjedt, több mint ezerkétszáz nevet számláló listájának alapos vizsgálata rávilágít egy olyan strukturális átalakulásra, amelynek során az archívum a hivatásos fotóriporterek, filmoperatőrök, fotóművészek és társ-művészeti alkotók gigantikus életműveinek elsődleges közzétételi terévé vált.

Jelen kutatási jelentés célja, hogy a rendelkezésre álló adományozói lista alapján azonosítsa, rendszerezze és mélyrehatóan elemezze a magyar fotográfia azon kiemelkedő alakjait, akiknek munkássága az adatbázis részét képezi. A vizsgálat nem szorítkozik a puszta kvantitatív adatok bemutatására; kiterjed a fotótörténeti kontextusok, a technológiai váltások, a diktatúrák vizuális reprezentációs mechanizmusai, valamint az amatőr és a professzionális látásmód közötti határok elmosódásának elemzésére is. A hivatásos alkotók jelenléte a közösségi archívumban ugyanis egy radikális episztemológiai váltást eredményez: a korábban szerkesztőségi szűrőkön, cenzúrán és nyomdai korlátokon átesett, publikált "hivatalos" képek mellett immár a teljes, retusálatlan nyersanyag, a rontott kockák és a peremvidéki témák is a kutatás és a közemlékezet részévé válnak.

Az archívum strukturális összetétele és a kanonizált alkotók azonosítása

A vizsgált adathalmazban a nevek mellett szereplő számok az adományozott és publikált fényképek mennyiségét jelölik. Bár a lista túlnyomó többségét magánszemélyek és családok alkotják néhány tucat vagy száz felvétellel, a legmagasabb esetszámok (ezer feletti tételek) szinte kivétel nélkül a magyar fotótörténet és a sajtófotó intézményesült alakjaihoz köthetők. Az alábbi táblázat az adatbázisból kinyert, történetileg és esztétikailag leginkább releváns professzionális alkotókat és hagyatékokat összegzi, szakterületi besorolással kiegészítve.

• Bauer Sándor, Fotóriporter (MTI), sajtófotó, eseménydokumentáció, 6654,
• Szalay Zoltán, Fotóriporter (MTI), a Magyar Sajtófotó Kiállítás alapítója, 5528,
• Urbán Tamás, Szociofotó, riportfotó (Ifjúsági Magazin), bűnügyi fotográfia, 5517,
• Bojár Sándor, Fotóriporter (MTI, Képes Sport), sport- és zsánerfotó, 5302,
• Inkey Tibor, Film- és standfotós (Mafilm), színházi portré, haditudósító, 2586,
• Hámori Gyula, Fotóriporter (MTI, Magyar Hírek), 2474,
• Lissák Tivadar, Kémiai kutató, a színes fotográfia úttörője, 2213,
• Hunyady József, Fotóriporter (MTI), a II. világháború utáni korszak krónikása, 1932,
• Kereki Sándor, Operatőr, amatőr utcai fotográfia (street photography), 1775,
• Klösz György, A 19. századi városfotózás úttörője, 1483,
• Kotnyek Antal, Fotóriporter (Film Színház Muzsika, Képes Újság), 1473,
• Berkó Pál, Ipari és városfotó, hivatásos szakfotós, 1321,
• Konok Tamás id., Haditudósító, a háború előtti fotóművészet alakja, 1196,
• Mácsai István, Festőművész, festői látásmódú városfotó, 925,
• Gyulai Gaál Krisztián, Operatőr, fotóművész, 843,
• Kovács Márton Ernő, Fotóművész, fotóriporter, 739,
• Kanyó Béla, Színházi fotóművész, fotóriporter, 652,
• Erky-Nagy Tibor, Helytörténész, fotográfus, tipográfus, 651,
• Szebeni András, Fotóriporter (Nők Lapja), érdemes művész, 588,
• Ofner Károly, Hivatásos fotóriporter (Új Élet), 564,
• Schoch Frigyes, Építési vállalkozó, a térhatású (3D) sztereófotó úttörője, 560,
• Kende János, Kossuth-díjas operatőr, 540,
• Vimola Károly, Fotóriporter (MTI), 532,
• Szomolányi József, Balázs Béla-díjas operatőr, 452,
• Tordai György, Fotográfus, 413,
• Gothár Péter, Kossuth-díjas filmrendező, operatőr, 333,
• Ráday Mihály, Operatőr, rendező, a városvédő mozgalom alakja, 195,
• Zofia Rydet, Lengyel fotóművész (Sociological Record projekt), 123,
• Kinszki Imre, A magyar modernizmus és az "Új Tárgyiasság" úttörője, 81,
• Balla Demeter, Kossuth-díjas fotóművész, portré és tájfotó, 72,
• Szöllősy Kálmán, A magyaros stílus és a piktorializmus nagymestere, 63,
• Tóth József Füles, Reklámfotó, karikaturista, 56,
• Zaharia Cusnir, Moldovai rurális fotográfus, 44,
• Plohn József, 19. századi fotográfus, 1848-as veteránok megörökítője, 36

... (további részletek a mellékletben)

Összegzés és archívumelméleti konklúziók

A Fortepan adományozói listáján fellelhető több ezer, sőt tízezer professzionális fényképkocka integrációja nem csupán mennyiségi bővülést jelent, hanem minőségi, episztemológiai paradigmaváltást a fotótörténeti kutatásokban. A tradicionális közgyűjtemények és galériák szigorú hierarchiát tartanak fenn: a MTI-s fotóriporter (Bojár Sándor, Szalay Zoltán), a filmgyári standfotós (Inkey Tibor), az avantgárd fotóművész (Kinszki Imre) és az amatőr utcai fotográfus (Kereki Sándor) hagyományosan különálló dobozokban, más-más intézményi elbeszélésekben kapnak helyet.

A Fortepan horizontális adatbázisa azonban lebontja ezeket a mesterséges falakat. Amikor Bauer Sándor vagy Hunyady József hivatalos megrendelésre készített, mégis esendő életképei; Urbán Tamás cenzúrázatlan leereszkedései a kádári alvilágba; Inkey Tibor don-kanyari és színházi tapasztalatai; vagy Kereki Sándor tizenhat évesen, ösztönös zsenialitással ellőtt utcai kockái egyazon felületen, azonos keresőcímkék alatt jelennek meg, a 20. század egy korábban sosem látott, polifonikus vizuális szövete rajzolódik ki.

A kutatás igazolta, hogy a listáról kinyerhető híres fotográfusok lefedik a vizuális kommunikáció teljes magyarországi spektrumát a 19. század végétől a rendszerváltás utáni évekig. Képeik nyilvános, szabad hozzáférésű közzététele végleg megváltoztatja azt, ahogyan a saját történelmünket látjuk: rávilágítva arra, hogy a múlt nem csupán a politikai ideológiák és makrotörténelmi események sorozata, hanem az arcok, gesztusok, fények, árnyékok és a lencse mögött álló zseniális alkotók szubjektív, megismételhetetlen találkozása.