2026. szeptember 16-án szerdán a pesterzsébeti Gaál Imre galériában nyílt meg Zsila Sándor fotóművész „Természetes kapcsolatok” című kiállítása. A tárlaton a fák képezik a fő vezérfonalat: az alkotó tájképként, egyéniségként, faanyagként és hangszerek részeként is bemutatta ezt a motívumot. A művész 50 éve fotózik, és 15-25 esztendeje foglalkozik a fák témájával.

Kitűnő ötletként egy régi, kopott fa ablakkeretet is kiállított, benne két fotóval. A kiállítás nézői óvatosan kinyithatták és becsukhatták a keretet, így két különböző fotót láthattak. Említésre méltó még a Bodrog árteréről készült monumentális fotó. Ehhez az alkotó kínos alapossággal jónéhány fényképet készített a völgyben látható, gomolygó ködben úszó hajnali tájról, majd panorámaként összedolgozta egy hatalmas fájlméretű digitális képpé. Ezután egy hatalmas méretű, látványos nyomatot készített belőle. A fotó egyébként szerepelt már a fényképész egy önálló kiállításán, a Magyar Természettudományi Múzeumban.  Az ember hajlamos időnként arra  gondolni, hogy a megapixelek száma ma már csupán a telefon- és fényképezőgép-készítő cégek reklámfogása, és egy megfelelő érték felett nincs különösebb jelentősége. Ugyanakkor az ilyen nagy nyomatok készítésekor derül ki, hogy mégis van értelme a pixelszám növelésének. Zsila Sándor a komponálástól kezdve a nyomtatáson és a keretek elkészítésén keresztül a kiállítás elrendezésének alapos kitalálásáig minden saját maga készít el, sok mindent az otthoni műhelyében.

A megnyitón Juhász Árpád ismert geológus is beszédet tartott. A Fotoklikk-nek nyilatkozva elmondta: „Zsila Sándornak különleges adottsága van ahhoz, hogy emberi kapcsolatot létesítsen a fákkal – olyan ez, mintha beszélgetnének. Különösen érdekes, hogy megkeresett olyan magányos fákat, amelyek a múltnak a tanúi, és amelyek a mostani klímaváltozással valószínűleg már nem fognak tovább élni. Más fotóin fiatal erdők látszanak. Ezeket nézve az ember csak abban reménykedik, hogy a képeken szereplő fák túl fogják élni a klímaváltozást, és ezt a negatív időszakot, amiben most élünk.”

Zsila Sándor a képei keletkezéséről mesélt. „Egyszer csak észrevettem, hogy a fényképeim között egyre több a fa. De ez nem tudatos döntés volt, nem tudom, hogy mitől van ez. Ahogy azt se tudtam, amikor elmentem árvalányhajat fotózni, hogy a réten lévő tízezer tő közül miért pont azt az egyet fotóztam le. Nem tudom. Nyilván van egy erő, amely eldönti ezt helyettem” – mondta a fényképész. „De ha már ezt észrevettem, elkezdtem tudatosan fényképezni a fákat, különösen a szoliter fákat. Amikor elég sok fás képem lett, akkor rájöttem, hogy ez még nem jó, mert a fának második élete is van. Elkezdtem keresgélni, hogy van-e nekem az archívumomban olyan kép, ami fáról készül, de nem növény, hanem valamilyen anyag. Találtam is ilyet. Már régebben is tetszett nekem a feldolgozott fa is, de aztán elkezdtem tudatosan keresni ezt az anyagot. Az utóbbi öt évben igyekeztem pótolni a hiányzó darabokat, és egységgé kovácsolni az egészet. Ez mostanra ért be, 15-25 év elteltével” – mesélte el a kiállítás keletkezésének a történetét a fotós.

A megnyitón Kakuk Balázs gordonkaművész bemutatott egy hangszert, amely egy XVIII. századi, barokk korszakbéli viola de gamba pontos másolata. Ebből a hangszerből jelenleg csupán három példány található Magyarországon, ezekből az egyiket szólaltatta meg a zenész. A hangszer különleges faanyagokból és elefántcsontból készült gondos mestermunkával, pontosan ahogy Zsila Sándor elkészíti a kiállított képeit. Kakuk Balázs Jánky Emesével adott közös koncertet, majd Hupján Attila fotóművész nyitotta meg hivatalosan a tárlatot. 100-150 ember tisztelte meg látogatásával az eseményt, illetve a megnyitó idejére egy bonsai fa is ott vendégeskedett.

A kiállítás ingyenesen megtekinthető 2026. október 27-ig keddtől szombatig, 10 és 18 óra között. Zsila Sándor szeptember 19-én, szombaton 14 órakor tárlatvezetést fog tartani.