Fekete István Budapesten élő szabadúszó fotóriporter, aki munkáiban elsősorban érzékeny társadalmi kérdésekkel, valamint az ember, a sport és az identitás különleges kapcsolatával foglalkozik. Elhivatott alkotó, aki személyes érdeklődésétől vezérelve elképesztő tájakra és lebilincselő szubkultúrákba jut el. Fotóesszéin keresztül olyan egyedi történetekbe enged bepillantást, mint a világ legkisebb futballbajnoksága a Scilly-szigeteken, a Máltai Szeretetszolgálat hátrányos helyzetű fiatalokat felemelő zenekara, az örményországi sakkimádat, vagy épp egy nyugdíjas magyar szkanderbajnok küzdelmei.Elmélyült, hosszú távú projektjeivel az elmúlt években sorra hódította el a legrangosabb hazai elismeréseket. A Magyar Sajtófotó Pályázaton többszörös díjazott: a Hargita megyei falusi jégkorongot bemutató anyaga 2026-ban első helyezést és a legjobb hosszú távú munkának járó Móricz-Sabján Simon-különdíjat is elnyerte. Olyan, mára ikonikussá vált sorozatok fűződnek a nevéhez, mint a "Szimfónia a roma közösségben", az "Örményországban a sakk a király", vagy a "Foci a világ végén", amelyekkel az Ezüstgerely Művészeti Pályázaton is többször első helyezést ért el.Fotográfiái hazai és nemzetközi magazinokban egyaránt rendszeresen megjelennek, publikált már a Nemzeti Sport, a Heti Válasz, a 168 Óra és a Földgömb felületein, de képeivel találkozhatunk a német 11Freunde és az Athleta Magazine oldalain is. Munkáit egyéni és csoportos kiállításokon a budapesti Esernyős galériától kezdve Monoron át egészen a Pekingi Magyar Kulturális Intézetig megcsodálhatta a közönség.
