Származása és ifjúkora: Keleti Éva (1931. augusztus 18. – 2026. február 6.) budapesti, zsidó vallású polgári családban született. Bár a család 1936-ban kikeresztelkedett, a második világháború alatt édesapját munkaszolgálatra vitték, ő maga édesanyjával pedig csak szerencsével menekült meg a deportálástól. Egész életében – 1936-tól kezdve – ugyanabban a Teréz körúti lakásban élt az Oktogonnál.
Tanulmányai: Az ELTE fizika–kémia szakán tanult, majd 1951-ben a fotózás felé fordult. Gyerekként balerina szeretett volna lenni, de fizikai adottságai miatt ezt az álmát el kellett engednie. A tánc iránti szeretete azonban megmaradt, ami abban is megnyilvánult, hogy pályája során rengeteget fotózott hazai és külföldi balettegyütteseket.
Pályafutása és munkássága
Szakmai útja: Riporteri tanulmányait Vadas Ernő és Langer Klára tanítványaként végezte. 1954 és 1976 között a Magyar Fotónál, illetve az MTI-nél dolgozott fotóriporterként. Ezt követően az Új Tükör képszerkesztője és főszerkesztő-helyettese volt, a kilencvenes években pedig több hazai képügynökséget (HT Press, Gamma, Ferenczy Europress) is vezetett.
Színházi fotózás: Már a hatvanas években iskolát teremtett a színházi fényképezésben. A hazai színháztörténet legfontosabb előadásait és legendás művészegyéniségeit örökítette meg, akikkel legendásan jó, baráti kapcsolatot ápolt. A Színházi adattár több mint 3200 felvételét őrzi.
Szervezeti szerepvállalás: Aktív szerepet töltött be a szakmai közéletben. A Magyar Fotóriporterek Társaságának alapító tagja és elnöke volt, emellett több alkalommal zsűrizett neves nemzetközi versenyeken (pl. World Press Photo).
Kései évei és elismerései
Visszatérése a fotózáshoz: Hatvanéves korában, egy korábbi elhatározásához híven, letette a fényképezőgépet, és onnantól kezdve a fotós örökségápolásnak, ügynökségvezetésnek és könyvszerkesztésnek szentelte idejét. 2019-ben, 88 évesen azonban közel harminc év kihagyás után újra fotózni kezdett. Régi kedves modelljeit és új arcokat is lencsevégre kapott, a régi és új képeket pedig egy hatalmas sikerű, Élet/Kép című retrospektív kiállításon mutatták be a Műcsarnokban.
Díjai: Pályafutása során szinte minden rangos szakmai és állami kitüntetést megkapott. Többek között Balázs Béla-díjas (1975), Prima Primissima díjas (2008), Kossuth-díjas (2017) és Joseph Pulitzer-emlékdíjas (2023). Mindemellett Érdemes és Kiváló művész, Budapest, valamint Terézváros díszpolgára is volt. Két gyermeket nevelt fel, 2026 márciusában az Óbudai temetőben helyezték végső nyugalomra.
