Korniss Péter (szül. Kolozsvár, 1937) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter, a magyar dokumentarista fotográfia megkérdőjelezhetetlen klasszikusa és korkrónikása. Nagypolgári erdélyi családból származott; gyökerei, amelyek a szellemi és kulturális örökséghez kötötték, alapjaiban határozták meg humánus, mélyen empatikus látásmódját. A család 1949-ben költözött Budapestre, ahol középiskolai tanulmányai után felvették az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára. Az 1956-os forradalom idején az egyetemi forradalmi bizottság tagjaként vállalt szerepet, amiért kizárták az egyetemről – ekkor, segédmunkás évei alatt fordult a fényképezés felé, 1959-ben tett fényképész szakvizsgát. Pályafutása ikonikus állomásaként 1961-től a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott, ahol évtizedeken át – fotóriporterként, majd 1986-tól művészeti szerkesztőként – formálta a hazai sajtófotó színvonalát, utána pedig a Színház című lap képszerkesztőjeként folytatta munkáját. Művészettörténeti jelentőségű fordulópontot hozott az édes-kedves Erdélybe való visszatérése: Novák Ferenc koreográfus révén 1967-ben eljutott egy erdélyi táncházba, amellyel életre szóló jegyet váltott a hagyományos paraszti kultúra utolsó pillanatainak hiteles megörökítésére. Évtizedeken át visszajárt a Mezőségre (elsősorban Székre), hogy megörökítse az eltűnőben lévő archaikus életformát, a paraszti sorsokat és rituálékat. Világhírűvé vált A vendégmunkás (1988) című hosszú távú projektje, amelyben egy Tiszaeszlátról Budapestre ingázó kubikos, Skarbit András életét kísérte végig egy évtizeden keresztül, méltó emléket állítva a modernizáció és a hagyomány őrlő malmai közt élőknek. Az 1990-es évektől kezdve a tiszta dokumentarizmus mellett a beállított, szimbolikus képek felé nyitott, amelyben a tradíció és a modernitás feszültsége kap főszerepet. Munkásságát számtalan rangos elismeréssel övezték: ő volt az első fotóművész, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki (1999), elnyerte a Pulitzer-emlékdíjat, a Prima Primissima díjat, és 2014 óta a Nemzet Művésze. Korát meghazudtoló szellemi frissességgel és elhivatottsággal a mai napig alkot, életművét pedig a Nemzeti Galéria kiállításai mellett a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott archívuma is őrzi a jövő nemzedékei számára.
