Molnár Zoltán Balogh Rudolf-díjas magyar fotóművész, a kortárs hazai dokumentarista fotográfia és vizuális kultúra egyik legelmélyültebb, nemzetközileg is elismert alkotója. Művészeti tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotószakán kezdte (ahol 1993-ban végzett), majd a Magyar Iparművészeti Egyetemen (ma MOME) szerzett diplomát 1998-ban, később pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetemen képzőművész-tanárként is diplomázott. Alkotói munkásságát az emberi létezés vizuális lenyomatainak kutatása, a valóság ábrázolása, valamint az emberi esendőség, méltóság és a társadalmi struktúrák érzékeny bemutatása határozza meg. Pályafutását rangos ösztöndíjak és nemzetközi tapasztalatok kísérik: 2004-ben André Malraux ösztöndíjjal Nancyban, 2007-ben UNESCO ösztöndíjjal Brazíliában, 2010-ben pedig André Kertész ösztöndíjjal Párizsban fotózott. Hazai és külföldi kiállítóhelyeken (Párizstól Szöulon át Isztambulig) rendszeresen mutatkozik be önálló és csoportos tárlatokkal, tavalyi évben (2025-ben) pedig kurátorként jegyezte a Magyar Fotográfusok Házában megrendezett Nunchi – A csend hatalma című nemzetközi fotókiállítást. Művészi látásmódját jelentős fotóalbumok sora örökíti meg: az ember és környezet kapcsolatát boncolgató Fényerdők (2012), a vizet és embert középpontba állító Aqua (2019), a Budapestet bemutató Zűrállomás (2020), valamint a magánkiadásban megjelent, nagyszabású budapesti panoráma-fotóesszé kötete, a 65 mm (2024). Fotográfiáit olyan kiemelt közgyűjtemények őrzik, mint a Magyar Fotográfiai Múzeum, a Magyar Néprajzi Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára. Kimagasló fotóművészeti tevékenységét 2026-ban a szakma legmagasabb állami elismerésével, Balogh Rudolf-díjjal jutalmazták.
