Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Június 13-án és 25-én 17:30-kor magyar nyelvű tárlavezetést szervezünk, hogy az érdeklődők megismerhessék a Müller Miklós képei mögött rejlő történeteket és összefüggéseket. A tárlatvezetést Gonda Géza a fotográfus barátja és a kiállítás kurátora tartja. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a következő e-mail címre küldött üzenettel lehetséges: ext-jmihalyfy@cervantes.es A kiállítás július 20-ig látogatható. https://cultura.cervantes.es/budapest/hu/nicol%C3%A1s-muller.-viaje-visual-desde-szeged-hasta-espa%C3%B1a/166320 -- El 13 y 25 de junio a las 17:30 h, se llevarán a cabo dos visitas guiadas en húngaro para explorar el contexto y las historias detrás de cada una de las fotografías, de la mano de Géza Gonda, comisario de la exposición y amigo del fotógrafo Nicolás Muller. La entrada es gratuita, pero se requiere registro previo enviando un correo electrónico a: ext-jmihalyfy@cervantes.es La exposición permanecerá abierta hasta el 20 de julio. https://cultura.cervantes.es/budapest/es/nicol%c3%a1s-muller.-viaje-visual-desde-szeged-hasta-espa%c3%b1a/166320 https://www.facebook.com/events/378074124665191/?event_time_id=378074127998524
Nicolás Muller: Elkötelezett tekintet – Szűcs Péter tárlatvezetése https://capacenter.hu/esemenyek/szucs-peter-tarlatvezetese/ 2022. augusztus 30-án, kedden, 17.30 órától Szűcs Péter író, újságíró, fotós és világutazó tart tárlatvezetést a Nicolás Muller: Elkötelezett tekintet kiállításon. „Vajon milyennek látja az őt körülvevő világot az a fotográfus, akinek azért kell országról országra utaznia, hogy az életét mentse? Mit tud és mit akar megörökíteni azokból az országokból, ahol azért fordul meg, hogy új, biztonságos és élhető otthont találjon magának a vészkorszakban? Müller Miklós Orosházán született és Spanyolorzágban lett világhírű, már Nicolás Müller néven. Sikerét, váratlan népszerűségét talán annak is köszönhette, hogy akkor is szépnek látta a világot, amikor az valójában nem volt az. Nicolás Müllert Spanyolország emelte magasba egy nehéz korszak és egy hosszú vándorút után. Spanyolországi utazásról szóló könyvbe kértek tőle illusztrációt Madridban, a munkához rá jellemző művészi igénnyel látott hozzá. Képeivel, látásmódjával szinte észrevétlenül elkezdett akkor valamit, amit ma úgy hívunk, hogy országimázs és ezzel évtizedekre, sőt, talán évszázadokra meghatározta azt, hogy mit gondol, mit érez a világ, ha meghallja azt a szót, hogy Spanyolország. Spanyolország hálás a képekért és az életműért, mi pedig hálásak lehetünk azért, hogy Magyarország André Kertész, Moholy-Nagy László, Martin Munkácsi, Besnyő Éva, Brassaï, Maár Mariann vagy Robert Capa mellett egy Nicolás Müller nevű fotográfust is adott a világnak. Mindegyikükre méltán lehetünk büszkék itthon is. Nicolás Müller vagyis Müller Miklós utazásának, egy páratlan életműnek a felfedezésére hívom az érdeklődőket augusztus 30-án este fél hatkor a Capa Központba, hogy Orosházától Spanyolországig utazva megértsük és megismerjük annak az embernek a világát, akinek az otthonától távol kellett újraalkotnia önmagát.” Szűcs Péter író, újságíró, fotós és világutazó Időpont: 2022. augusztus 30., kedd, 17.30 óra Helyszín: Capa Központ Az eseményen 1000 Ft-os jeggyel lehet részt venni. *** Nicolás Muller: Elkötelezett tekintet https://capacenter.hu/kiallitasok/nicolas-muller-elkotelezett-tekintet/ A kiállítás egy egész életen át tartó utazás tájait jeleníti meg, országokat, ahol Nicolás Muller élt. A tárlatot százhuszonhat, többségében kiadatlan kép alkotja, amelyek az 1934 és 1967 közötti időszakban készültek, és amelyeket a Cervantes Intézet és a Spanyol Kulturális Minisztérium megbízásából kifejezetten erre az alkalomra készültek. https://www.facebook.com/events/420963666677795/
A Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza "Ritkán látott képek - Utazás a vidéki múzeumok fotókincsei között" című kiállításának célja, hogy felhívja a figyelmet a megőrzendő magyar fotográfiai örökségre, a vidéki múzeumokban őrzött fotókincsekre, világhírű fotóművészeinkre és a méltatlanul kevésbé ismert alkotókra. Kurátorok: Csizek Gabriella művészeti munkatárs és Kincses Károly, fotómuzeológus Megtekinthet?: 2012. június 21. és szeptember 16. között, hétköznap 14-19-ig, hétvégén 11-19-ig. Közreműködő múzeumok: A Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza "Ritkán látott képek - Utazás a vidéki múzeumok fotókincsei között" című kiállításának célja, hogy felhívja a figyelmet a megőrzendő magyar fotográfiai örökségre, a vidéki múzeumokban őrzött fotókincsekre, világhírű fotóművészeinkre és a méltatlanul kevésbé ismert alkotókra. Kurátorok: Csizek Gabriella művészeti munkatárs és Kincses Károly, fotómuzeológus Megtekinthet?: 2012. június 21. és szeptember 16. között, hétköznap 14-19-ig, hétvégén 11-19-ig. Közreműködő múzeumok: André Kertész Fotómúzeum és Emlékház – Szigetbecse, Báthori Múzeum – Nyírbátor, Déri Múzeum – Debrecen, Janus Pannonius Múzeum - Pécs, Jósa András Múzeum - Nyíregyháza, Magyar Fotográfiai Múzeum – Kecskemét, Móra Ferenc Múzeum - Szeged, Szent István Király Múzeum - Székesfehérvár Alkotók: André Kertész, Angelo, Brassai, Brassay Zoltán, Boros György, Csépány Jenő, Fekete Gáborné, Gloviczky József, Gondy és Egey, Harnóczy Örs, Hunyady László, Juan Gyenes, Ismeretlen szerzők, Johann Eilingsfeld, Kabáczy Szilárd, Kálmán Kata, Klösz György, Láng Erzsébet, Laucher Lipót, Láng Erzsébet, Martin Munkácsi, Moholy-Nagy László, Müller Miklós, Otto Kagermann, Pécsi József, Pribék Antal, Rembrandt fényírda, Soltész István, Takács Vince, Vadas Ernő és sokan mások. 2010 nyarán rendezte meg a Magyar Fotográfusok Háza a Ritkán látott képek című kiállítás-sorozatának első részét, mely a Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét) kincseiből válogatott. A kiállítás-sorozat elindításával célunk az volt, hogy a magyarországi fotográfiai gyűjteményekben megtalálható és a közönség elé sajnálatosan ritkán kerülő képeket bemutassuk. A 2010-es kiállítás sikere után biztosak voltunk abban, hogy a sorozatot érdemes folytatnunk. 2012-ben a vidéki múzeumok közgyűjteményeinek fotográfiai anyagaiból mutatjuk be a magyar fotótörténet sajnálatosan ritkán látott remekeit. Szeretnénk ráirányítani a figyelmet a magyar fotográfiára, Magyarország értékes fotógyűjteményeire, amelyek őrzik kiemelkedő művészeti örökségünket. Szeretnénk megmutatni, hogy büszkék lehetünk a fotográfiára, arra a művészeti műfajra, melynek a története egyszerűen nem írható le az elment és az itthon maradt magyar fotográfusok nélkül. Szeretnénk megmutatni a fiatalabb fotográfus nemzedékeknek az elődök példáját. Továbbá, kiállításunkkal szeretnénk felhívni a figyelmet a vidéki múzeumok értékes fotógyűjteményeire és az ott végzett magas minőségű szakmai munkára. A Ház művészeti munkatársai, Csizek Gabriella és Kincses Károly kurátorok sok ezer fotográfiát néztek meg az elmúlt hónapokban, hogy a kiállításon szereplő közel kétszáz képet kiválogassák. A kiállítás egy utazás, amely a kiállított fotográfiákon keresztül vezeti végig a nézőket valós és képzeletbeli tájakon, és amelynek során felfedezhetjük a tőlünk időben és térben távoli, vagy épp elvont eseményeket, helyszíneket. A nyári évszakban igazán aktuális egy ilyen kalandozás, mely az utazás konkrét cselekedete mellett az elvágyódás, a megérkezés, az ezeket megelőző vagy épp követő tapasztalásait a nézők elé tárja, s egyúttal bepillantást enged a vidéki városok, a vidéki múzeumok fotókincseibe. Világhírű fotográfusaink - André Kertész, Brassa?, Martin Munkácsi és Moholy-Nagy László - alkotásai éppen úgy jelen vannak a kiállításon, mint a talán kevésbé ismert nagyjaink – Angelo, Kálmán Kata, Pécsi József, Vadas Ernő; sőt, mellettük sok ismeretlen, felfedezésre váró fotós figyelemre méltó, olykor meghökkentő, egyedi látásmódot tükröző képeit is láthatjuk. A képek alkotói sokféle tudást és korabeli technikát képviselnek. A képek között találunk többek között ferrotípiát, pigmentnyomatot, albumint, zselatinos ezüst és polaroid transzfer technikát is. A kiállítás anyaga időbeliségét tekintve is széles spektrumot lefed: a legrégibb fotográfia, az 1864-ben készült Nevelőintézet című kép ismeretlen alkotó munkája. A legfrissebb alkotás 1994-es, Soltész István Kapcsolataim a külvilággal I. 1994/2010 című munkája. Mindkét fotó a Jósa András Múzeum gyűjteményéből való. A legkülönbözőbb utak és úti célok, és az egykori utazók elé táruló tájak, városok, emberek néznek vissza ránk; utcák, házak, üzletek és arcok láthatóak, amelyeket ma már csak a fotográfiák őriznek. A gyűjtemények darabjai között valódi érdekességekkel találkozunk: Egykori lokálpatrióták képein városuk nevezetes helyszínei, nemegyszer jelentős történelmi események pillanatképei idézik múltbeli utazások hangulatát: Rákóczi csontjainak hazaszállítása vagy épp az, amikor Gerő Ernő Debrecenbe érkezik repülőgépén, hogy autóbuszokat avasson (Déri Múzeum - Debrecen). Egy kisváros lakosságának portréit látjuk Vadász Vilmos vándorgyógyszerész a harmincas években készített felvételein (Báthori Múzeum - Nyírbátor). Johann Eilingsfeld hajóskapitány fotóhagyatékából dunai utazások hajdan volt idillje elevenedik fel (Janus Pannonius Múzeum-Pécs). Lencsevégre került az utolsó magyar király IV. Károly és Zita királyné szegedi látogatása is (Szent István Király Múzeum - Székesfehérvár). Illetve, egykori járművek, többek között királyi páncélvonat, dunai gőzös között megjelenik Szeged első autója (Móra Ferenc Múzeum – Szeged), reprezentálva múltbéli közlekedésünk eszközeit. A Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét) jóvoltából világhírű fotográfusaink is szerepelnek a kiállításon. Brassa?, Munkácsi Márton, Moholy-Nagy László, Pécsi József, Kálmán Kata vagy Angelo örökítették meg, amit itthon vagy a nagyvilágvilágban utazásaikon láttak. Az André Kertész Fotómúzeum és Emlékház - Szigetbecse jóvoltából André Kertész tíz alkotása is látható a kiállításon. A Ritkán látott képek – Utazás a vidéki múzeumok fotókincsei között című tárlat egyrészről elhozza Budapestre a vidék kincseit, másrészről arra bíztat, hogy érdemes gyakrabban elmennünk a vidéki múzeumokba, hiszen ez a kiállítás csak a töredékét mutatja be annak a felmérhetetlen értékű fotográfiai kincsnek, ami a dobozokba, ládákba rejtőzve várja a ritka alkalmat, amikor újra bemutatkozhat a nagyközönségnek.
Helyszín: Mai Manó Ház I. emeleti kiállítótermei (Budapest V., Nagymező u. 20. Megnyitja Jérôme Bloch kulturális attasé, a Francia Intézet igazgató-helyettese és Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora, a Mai Manó Ház művészeti vezetője A vendégeket köszönti Horváth Csaba főpolgármester-helyettes Megtekinthető: minden hétköznap 14-19 óráig, hétvégén és ünnepnap 11-19 óráig *** Helyszín: Mai Manó Ház I. emeleti kiállítótermei (Budapest V., Nagymező u. 20. Megnyitja Jérôme Bloch kulturális attasé, a Francia Intézet igazgató-helyettese és Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora, a Mai Manó Ház művészeti vezetője A vendégeket köszönti Horváth Csaba főpolgármester-helyettes Megtekinthető: minden hétköznap 14-19 óráig, hétvégén és ünnepnap 11-19 óráig *** A Mai Manó Ház egyik - éveken átívelő - kiállítás sorozata a Magyarországon született, bár a későbbiek során már más nemzethez tartozóként is híressé, világhíressé vált fotográfusok műveinek bemutatása (Kati Horna polgárháborús képei (1999), Müller Miklós Visszatekintés (2006), Brassai Gyulus Brassai fotográfiák és dokumentumok (2007)). Művészi pályájuk gyökerei Magyarországhoz köthetők, míg kibontakozásuk már választott hazájuk hatásaival és az addig megtett út élményeivel ötvöződve lett a nemzetközi fotótörténet része. A világhírűek közül egy, a nemrég elhunyt (2007. június 26.) LUCIEN HERVÉ, akit az építészeti fotográfia megújítójaként ismerhetünk. Most az Ő életművének egy-egy töredékét - válogatva párizsi képsorozatából és franciaországi művészek portréiból - mutatjuk be a nagyközönségnek. A kiállításban párhuzamba állított két téma, a városképek illetve a portrék megrajzolják egységes alkotói stílusát. Választ adhatnak arra, a talán sosem feltett kérdésre, hogy miként is jelenítette meg ’saját’ városát, Párizst, ahol élt, ahonnan elindult utazásaira és ahova visszatért. Azt a helyet, ahol mindennapjait töltötte. Életművéből még sosem válogattak e szempont szerint. Így akik ismerik meghatározó stílusát és iskolateremtő képeit, azok számára is meglepetéseket tartogat a most bemutatott válogatás. Akik pedig nem találkoztak még műveivel, új meglepő perspektívából láthatják, az akár már ismert párizsi helyeket, építményeket (Champs Elysées, Eiffel-torony...). A portrék betekintést engednek a ’francia művészvilág’ nagy alakjai közé. Arcképeket láthatunk többek között az ott élő, vagy akár a csak rövidebb ideig Párizsban tartózkodó magyar művészekről, értelmiségiekről (Anna Mark, Ligeti György, Rozsda Endre, Kassák Lajos, Fejtő Ferenc). Az építészet nagyjai (Le Corbusier, Marcel Brauer...) mellett, pedig a kor meghatározó képzőművésze Henri Matisse is megjelenik. A figyelmes szemlélő számára kibontakozik egy nagyformátumú személyiség gondolati világa, akinek mindig volt bátorsága saját útját járni, érzékenységét, nyitottságát képekben megmutatni. Mindazt - ami meghatározta választásait, életminőségét, lázadó személyiségét, új szabályokat alkotó, igazságkereső magatartását. Lucien Hervé különlegessége abban rejlik, ahogy az építészet filozófiáját látja és teszi láthatóvá fotográfiában mások számára is. Abban, ahogy képes volt együtt lélegezni az építészeti formákkal és olyan konstellációt látott meg a természetes környezet és az épített terek vagy akár azok formái között, amely néha még magát az építészt is meglepte. A részletekben rejlő teljességet egyszerű, tiszta eszközökkel ragadta meg. A fény közeli barátja lehetett vagy - felesége szerint - egyszerűen a zsebében hordta, mert az, kompozícióinak, képei szerkezetének alapszintű formálója. Sok adósságunk van még Vele szemben (is), és bár ez a kiállítás nem az első lépés, még van mit tennünk. Csizek Gabriella művészeti vezető A kiállított leveleket válogatta: Gebauer Imola művészettörténész A kiállításhoz kapcsolódóan Seres Szilvia LUCIEN HERVÉ-PORTRÉ című filmjét vetítjük. A kiállítás létrejöttéért hálás köszönet Judith Hervé-nek Létrehozásáért köszönet: Sandly Orsolya, Bán Dávid, Sarkantyu Illés „1910-ben születtem Magyarországon. 1929-ben Párizsba mentem. Életem elég kemény volt. Mindenféle mesterséggel foglalkoztam s közben el kellett hagynom a zenét, mind álmaimat. Ebben a korszakban, ifjúságom első felében igen sokat sportoltam, még birkózóbajnok is voltam. Nem annyira hiúságból, mint inkább azért, mert az egyszerű emberi környezetben bátorságból és emberi méltóságból ugyanolyan leckéket vehettem, mint amit Bartók Béla környezetében megéreztem. Sok mindenfélével kellett foglalkoznom: voltam banktisztviselő, modellkészítő szabászatban, ügynök, épületfestő, számvevő, titkár, újságíró, aligazgató napilapnál, idegenvezető, és a többi. Mindezek a tapasztalatok emberileg gazdagítottak. A fogságban rajzolni kezdtem, majd szökésem után festeni. 1948-ban kezdtem fényképezni. 1949-ben Le Corbusier azt írta nekem, hogy „önnek építészlelke van”. Azóta vagyok az ő fényképésze. Nagyon sokat utaztam és mégis, ha egy kisvárosban találom magam, legyen az akár Szíriában, akár Franciaországban, boldog vagyok, idegen vagyok, és minden meglep. Számomra az építészet is az Embert jelenti. Az Embert, akit mindenben keresek, még akkor is, ha fényképeimen legtöbbször elkerülöm” Lucien Hervé (katalógus, 1966. Paul Valéry kiállítás) Lucien Hervé életműve (Hódmezővásárhely, 1910 - Párizs, 2007) Az illegalitásban kapta a Hervé nevet, amihez azóta is ragaszkodik. Mára már senki nem szólítja valódi nevén, talán ő maga is csodálkozna. Bár 1928 óta él külföldön, csak az 1949-es év hozta meg számára a várva várt sikert. Ekkor készítette el azt a 650 felvételt Marseille-ben a Le Corbusier tervezte Unité d’Habitationról, amelynek láttán a világhírű építész ezt írta neki: „önben egy építész lelke lakik”. Alig múlt nyolc éves, amikor zsidó nagypolgári családjával Hódmezővásárhelyről Budapestre költözött. Apja, Elkán Lajos bőrnagykereskedő, két évre rá meghalt. Hervé fiatalkorában muzsikált és intenzíven sportolt, többszörös birkózóbajnok volt. "Megtanultam, hogy az életben az egyenlőtlen helyzetekben is fel kell venni a küzdelmet.” A reáliskola befejezése után Bécsbe utazott. „Én mindenáron el akartam kerülni hazulról. Bécsben ugyan nagyon keveset jártam be a Közgazdasági Egyetemre, szívesebben mentem a Technische Hochschuléba rajzolni. Azonkívül sokat udvaroltam és jártam koncertekre.” Egy évet töltött ott, majd 1929-től Párizsban élt. Két évig a Patou Divatháznak tervezett modelleket. Részt vett a CGTU szakszervezet magyar szárnyának irányításában Zalka Mátéval, Tarr Imrével, Lőwy Gézával. Tagja lett a francia kommunista pártnak. Előbbiből aztán frakciózás vádjával 1938-ban kizárták. „Egy párizsi barátom azzal a javaslattal állt elő, hogy dolgozzam együtt az unokaöccsével, aki fotós, és éppen akkor érkezett Pestről. Talán együtt tudnátok riportokat készíteni. Te írhatnál, ő meg fényképezhetne.” A fotóst Müller Miklósnak - Nicolas Mullernek hívták, s a Marianne magazinnak kezdtek közösen dolgozni 1938-ban. Kapcsolatuk addig tartott, míg a háború fenyegetése elől, Müller kivándorolt Tangerba. „Egyedül maradtam. Nem szerettem volna elveszteni a munkát, s nem vallottam be, hogy a társam elment, s folytattam a riportok készítését Müller név alatt. Kölcsöngéppel, kölcsönnévvel fényképeztem.” A második világháborúban katonaként szolgált, rádiósnak képezték ki. Egy ideig Párizsban maradt, sőt fotózhatott is, képei a Vu-ben, a Picture Pos-tban és a Match-ban jelentek meg. 1940. június 4-én Dunkerque-nél német fogságba esett. A németországi fogolytáborban festeni kezdett. Kalandos módon megszökött, Grenoble-ban csatlakozott a francia ellenállási mozgalomhoz, később visszatért Párizsba. 1947 óta hivatásos fényképész. 1948-ban Budapesten és Párizsban állította ki festményeit. 1949-ben zajlott le élete döntő találkozása Le Corbusier-vel. Ettől kezdve az építész haláláig (1965) ő volt a fényképésze. Dolgozott Gropius-nak, Breuer Marcellnek, Nervinek, Niemeyernek is. A Carré Bleu című építészeti folyóirat szerkesztőségi tagja, munkatársa több nemzetközi építészeti folyóiratnak : Architecture Aujourd’hui, Architectural Design, Domus stb. Mint a fentiekből kitűnik, elsősorban építészeti fotóival lett ismertté, de humán tárgyú és absztrakt fényképeiből is több kiállítást rendezett Franciaországban és külföldön. Írásai és albumai megjelentek magyar, francia s számos idegen nyelven Munkáit megtalálhatjuk a legnagyobb francia, magyar és nemzetközi közgyűjteményekben. Fia, Rodolf Hervé - Elkán Dániel Rodolf (Párizs, 1957 - 2000) - is képző- és fotóművész, aki felváltva élt és alkotott Budapesten és Párizsban. (Kincses Károly: Fotográfusok - made in Hungary. Akik elmentek/akik maradtak, 1998., módosítva 2008-ban) A kiállítás támogatói: Francia Intézet, ELLE
(Orosháza, 1913. április 18. - Llanes, 2000. január 3.)Helyszín: Mai Manó Ház(Budapest VI., Nagymező u. 20.)Megnyitja Őexc. Rafael Valle Garagorri nagykövet és Ana Muller a művész lánya, a kiállítás kurátoraMegtekinthető: hétköznap 14-19 óráig, hétvégén és ünnepnap 11-19 óráig (Orosháza, 1913. április 18. - Llanes, 2000. január 3.)Helyszín: Mai Manó Ház(Budapest VI., Nagymező u. 20.)Megnyitja Őexc. Rafael Valle Garagorri nagykövet és Ana Muller a művész lánya, a kiállítás kurátoraMegtekinthető: hétköznap 14-19 óráig, hétvégén és ünnepnap 11-19 óráigA Mai Manó Ház egyik - éveken átívelő kiállítássorozata - a Magyarországon született, de a későbbiek során már más nemzetekhez is tartozóként híressé, világhíressé vált fotográfusainak bemutatása. Művészi pályájuk gyökerei Magyarországhoz köthetők, míg kibontakozásuk már választott hazájuk hatásaival és az addig megtett út élményeivel ötvöződve lett a nemzetközi fotótörténet része.Müller Miklós is egy közülük, gyermekkora, iskolái, munkába állásának kezdeti lépései mind szülőhazájához kötődnek. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához tartozva vált elkötelezetté a társadalmi kérdések iránt, állt a vesztesek, az elkeseredettek mellé, a paraszti élet nyomorúságának megmutatásával hívta fel a figyelmet életük reménytelen nehézségeire. Így vált század harmincas éveiben alakult és meghatározó szerepű szociofotográfiai iskola egyik alaptagjává. A történelem, mint sajnos oly sokaknál, számára is feltette a menni vagy maradni kérdését. Új hazája Spanyolország lett, néhány közbülső állomás után.Személyiségének fejlődése alapvető változást már nem hozott fotográfiai munkásságában, mert egész élete során ugyanaz foglalkoztatta.Sok adósságunk van még Vele szemben (is) és bár ez a kiállítás nem az első lépés, még van mit tennünk...Csizek Gabriellaművészeti vezető
Helyszín: Magyar Fotográfiai MúzeumKecskemét Helyszín: Magyar Fotográfiai MúzeumKecskemétA fotómúzeum kiállításainak egyik fő vonulata azokat a fotográfusokat mutatja be a magyar közönségnek, akik külföldön váltak ismertté, nem egyszer világhírűvé. Nem kevésbé gondoljuk fontosnak, hogy a fényképész-dinasztiák munkáin keresztül bemutathassuk a különböző generációk munkáinak különbségeit és párhuzamait. Száz képesre tervezett kiállításunk Müller Miklós (Nicolás Muller) teljes életművét bemutatja első, Magyarországon készített szociofotóitól kései spanyolországi portréfotóiig. A munkáját a régi műteremben folytató lánya, Ana Muller Spanyolország egyik legnevesebb műtermi és építészeti fotográfusa. Az ő életművéből is úgy válogatunk, hogy munkássága valamennyi ágát reprezentálhassuk.
Csendben, feltűnés nélkül élt, pedig tehetsége, tudása, múltja sokkal többre jogosította volna. Legjobb szociofotósaink között tartjuk nyilván. Mint Bauhaus-tanítvány, tudta, ismerte és alkalmazta az új művészet szerint való képalakítási módokat is. Ahogy monográfusa írja, itthon nem produlkálhatott a fotóval, csak reprodukálhatott múzeumi műtárgyfotósként. Míg élt, nem becsültük meg eléggé. Legalább művészi hagyatékával sáfárkodjunk jobban!Kárász Judit(Szeged, 1912. május 21 - Budapest, 1977. május 30.) Csendben, feltűnés nélkül élt, pedig tehetsége, tudása, múltja sokkal többre jogosította volna. Legjobb szociofotósaink között tartjuk nyilván. Mint Bauhaus-tanítvány, tudta, ismerte és alkalmazta az új művészet szerint való képalakítási módokat is. Ahogy monográfusa írja, itthon nem produlkálhatott a fotóval, csak reprodukálhatott múzeumi műtárgyfotósként. Míg élt, nem becsültük meg eléggé. Legalább művészi hagyatékával sáfárkodjunk jobban!Kárász Judit(Szeged, 1912. május 21 - Budapest, 1977. május 30.)Gyermekkorát Szegeden, Pécsett és Budapesten töltötte. Középiskolai tanulmányai mellett egy szegedi fényképésztől eltanulta a szakma alapjait is. Érettségije után, 1930 októberében az École de la Photographie hallgatója lett, majd Fodor Etellel, Blüh Irénnel együtt elvégezte a dessaui Bauhaus Hochschule für Gestaltung fotószakát. Walter Peterhans mellett tanára volt Hans Albers és Vaszilij Kandinszkij is. Diplomáját 1932. június 21-én kapta kézhez. A Bauhäuslerek életét, mindennapjait felülnézeti, merészen komponált képek egész sorában örökítette meg. Mint társai közül sokan, fotóiban ő is megkülönböztetett figyelemmel fordult az ipari szerkezetek, hidak, építkezések, gyárépületek felé.1931-ben a Kommunistische Studenten Fraktion (Kostufa) tagja lett, s mivel részt vett a választási agitációban, kitiltották Sachsen-Anhalt területéről. 1932-1935 között Berlinben dolgozott a Dephot laboránsaként, ugyanott, ahol Friedmann Endre, a későbbi Robert Capa. Bejárta Németországot, Leicájával rögzítette élményeit, a berlini építkezéseket. A nyarakat általában Szegeden töltötte. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaként közreműködött egy szociofotós kiadvány elkészítésében. Részt vett a falukutató mozgalomban Ortutay Gyula, Buday György, Erdei Ferenc és Hont Ferenc társaságában. Különösen sokat fényképezett vásárokon. 1933-ban a Városból tanyára 15 km című szegedi kiállítás képeinek nagy részét ő fényképezte. Tanult tőle Müller Miklós is.1935-ben sok társával együtt menekülnie kellett Németországból. Dániában talált menedéket. Kezdetben egy kis szigeten élt, 1945 után pedig egy koppenhágai szövőműhelyben dolgozott és csak a maga örömére fotografált. 1949 decemberében jött vissza Magyarországra. Nyugdíjazásáig, csaknem húsz éven át, a Múzeumok Országos Központja, majd az Iparművészeti Múzeum műtárgyfotósaként számos művészeti kiadványt, katalógust illusztrált, enteriőr- és műtárgyfotók ezreit készítette. Életművének legfontosabb szakasza már Dániában lezárultBár 1960-tól tagja lett a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a művészi alkotómunkára igazából már nem jutott kedve, ereje..Kincses KárolyHelyszín: Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház - Mai Manó GalériaCím: 1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.Telefon: (1) 473-2666Fax: (1) 473-2662E-mail: maimano@maimano.huNyitva: Minden hétköznap: 14.00 - 19.00Hétvégén és ünnepnapokon: 11.00 - 19.00
