A 78. adás vendége Sopronyi Gyula fotográfus, a hazai fotóriporteri szakma egyik meghatározó szereplője. Mind fotográfusként, mind fotórovat-vezetőként és képszerkesztőként ragyogó példával jár elöl. Munkásságát számtalan díjjal jutalmazták, az általa mentorált fiatalabb generáció – nagyon úgy tűnik – ugyanerre az útra lép majd. Tevékenysége ugyanakkor nem csak a fotóriporteri műfajra korlátozódik, színes pályafutása során a kihívásokat keresve sok egyéb izgalmas területre merészkedett. Budapesten született, gyermekkora óta biztos volt benne, hogy a fotóval szeretne majd foglalkozni. A Práter utcai legendás iskolában tanulta ki a szakmát, majd az Esti Hírlapnál, a Blikknél és a Népszabadságnál dolgozott fotóriporterként. Rengeteg időt szakított arra is, hogy bejárja a világot: Indiában, Indonéziában, Vietnámban, később pedig konfliktusövezetekben, pl. Gázában, Pakisztánban, Szíriában vagy Líbiában ismerkedett az élet különböző aspektusaival. Éveken keresztül dolgozott szabadúszóként, megrendelői között volt többek között a The New York Times, a National Geographic, a Huffington Post és az ENSZ Menekültügyi Hivatala is. Nevéhez fűződik a 24.hu fotórovatának sikertörténete, csapatával együtt a nulláról építették fel a szakma egyik legjobb műhelyét. Gyula jelenleg ismét egy nagyobb váltásban van, élete hamarosan izgalmas, új irányokat vesz. A mai adásban beszélgetünk mindenről, amit az imént elsoroltam. A 24.hu diadalmenetével indítunk, ezután rátérünk a korai hatásokra, megvizsgáljuk a fotóriporteri élet jellemzőit és megtudjuk, kik azok a példaképek és mesterek, akik alapvető hatással voltak Gyula gondolkodására. Ő az első vendégem, aki háborús övezetekből is tudósított, úgyhogy természetesen erről is kérdezem részletesen. Az adás vége felé pedig a jövőbeli terveket vesszük számba. Jó szórakozást kívánok hozzá!
