Vancsó Zoltán - Szándéktalan fény (2009)

Szándéktalan fény (2009)

Zoltán művészete jó alap lenne a vizualitás mibenlétének vizsgálatához. Ha a képeket nézi az ember, az a gyanúja támad, hogy a szerző jóban van az Istennel. Annyi minden jön össze a fotók határain belül, és amik összejönnek annyira tökéletesen klappolnak, hogy az ember óhatatlanul felsőbb hatalmak segítségét sejti a dolgok mögött. Zoltán nem “szerencsés”, aki véletlenül mindig arra jár, amerre szépen süt a nap, ahol érdekes képződmények teremnek, ahol az emberek éppen furcsa pózokba merevednek, mindig akkor, amikor egy-egy szép felhő áll az ég közepén. Tudom, hogy sok más ember is jár ezeken a helyeken, és nekik nincsenek ilyen képeik, szóval ezek a tökéletes együttállások olyan rövid ideig létezhetnek, hogy az, akinek nincsen adottsága az ezer folyamatosan mozgó, változó momentum nyomon követésére, sőt a majdani tökéletes pillanatok előre látására, az ezeket a csodákat nemhogy lefényképezni nem tudja, de észre sem veszi. | Tímár Péter