Dezső Tamás a kortárs magyar fotográfia egyik legkiemelkedőbb, világszinten is elismert alakja. A fényképezést autodidakta módon sajátította el, miután egy 1999-es bécsi Inge Morath kiállítás hatására úgy döntött, fotóriporter szeretne lenni. Pályafutását napilapoknál és magazinoknál kezdte (az egykori Magyar Hírlap fotórovatában jelentkezett először), majd hihetetlen szorgalmának és egyedi látásmódjának köszönhetően a legnagyobb nemzetközi lapok oldalain találta magát: képeit olyan presztízsű magazinok publikálták, mint a New York Times, a National Geographic, a Le Monde, a GEO vagy a TIME. Első önálló kiállítása 2005-ben nyílt a Mai Manó Házban Az Ügető végnapjai címmel, amely a Kerepesi úti lóversenypálya lebontását dokumentálta. Pályája során a dokumentarizmustól tudatosan távolodva egyre elmélyültebb, filozofikusabb és lassabb alkotói folyamatok felé fordult. Bár kezdetben Richard Avedon és Irving Penn hatására fekete-fehér filmre dolgozott, közel 15 éve kizárólag digitális középformátumú kamerákat használ lenyűgözően részletgazdag, nagy műgonddal készülő projektjeihez. Hosszú távú, társadalmi és filozófiai kérdéseket (mint például az idő, a pusztulás és a természeti környezet átalakulása) boncolgató sorozatai végleg bebetonozták nemzetközi sikerességét. Műveivel rendszeresen találkozhatunk a hazai (például a budapesti Einspach Fine Art & Photography galériában tartott Kóda című kiállítás) és a tengerentúli tárlatokon, képviseletét többek között a tekintélyes San Franciscó-i Robert Koch Gallery is ellátja.
