Dezső Tamás: Románia - Új képek
Megnyitja: György Péter esztéta, médiakritikus
Megnyitja: György Péter esztéta, médiakritikus
„Szellemi hagyomány és fizikai örökség egyszerre bomlik Romániában: az apró falvakban, néhány háznyi közösségekben őrzött, több száz évre visszanyúló hagyományokat és a történelemmé szervesült kommunista időszak erőszakolt iparosításának bástyáit egyaránt kikezdi az idő. A felejtés rezervátumaiban élők generációktól örökölt alázattal olvadnak be a természetbe, a természetközelség evidens egyenrangúságában élik a modernizáció sürgette végnapjaikat, és besegítve az időnek, szorgosan bontják vissza környezetük abszurd helyszíneit. A szegénység rozoga szekerein termeszek módjára hordják el betonrengetegek darabkáit, szálkázzák ki egykori gyármonstrumok, erőművek, kohók vasbeton vázait, bontják az egykori erőltetett modernizáció díszletté rozsdásodott emlékhelyeit.
A kívülről érkező szeme láttára, visszafordíthatatlanul enyésző világ jeleneteit, a régió legkeményebb diktatúráját túlélő balkáni ország átalakulását egy éve kezdtem fényképezni. A még éppen elmenthető miliő megörökítésekor az általános tendencia és a személyes történetek párhuzamát vizsgálom: amint az elmúlásban kirajzolódik a szimbolikus sorsokká sűrűsödő, megtörhetetlen humánum.” Dezső Tamás
megtekinthető: kedd - szombat, 11-18 között
Megnyitja: György Péter esztéta, médiakritikus
„Szellemi hagyomány és fizikai örökség egyszerre bomlik Romániában: az apró falvakban, néhány háznyi közösségekben őrzött, több száz évre visszanyúló hagyományokat és a történelemmé szervesült kommunista időszak erőszakolt iparosításának bástyáit egyaránt kikezdi az idő. A felejtés rezervátumaiban élők generációktól örökölt alázattal olvadnak be a természetbe, a természetközelség evidens egyenrangúságában élik a modernizáció sürgette végnapjaikat, és besegítve az időnek, szorgosan bontják vissza környezetük abszurd helyszíneit. A szegénység rozoga szekerein termeszek módjára hordják el betonrengetegek darabkáit, szálkázzák ki egykori gyármonstrumok, erőművek, kohók vasbeton vázait, bontják az egykori erőltetett modernizáció díszletté rozsdásodott emlékhelyeit.
A kívülről érkező szeme láttára, visszafordíthatatlanul enyésző világ jeleneteit, a régió legkeményebb diktatúráját túlélő balkáni ország átalakulását egy éve kezdtem fényképezni. A még éppen elmenthető miliő megörökítésekor az általános tendencia és a személyes történetek párhuzamát vizsgálom: amint az elmúlásban kirajzolódik a szimbolikus sorsokká sűrűsödő, megtörhetetlen humánum.” Dezső Tamás
megtekinthető: kedd - szombat, 11-18 között