Fuchs Lehel a kortárs magyar vizuális kultúra reneszánsz alkatú, sokoldalú egyénisége: festő, fotográfus, operatőr, rendező, újságíró, reklámgrafikus és elhivatott művészetpedagógus. Eredeti végzettségét tekintve geológus – tanulmányait Tatabányán, Budapesten és Szegeden végezte –, a földtörténeti távlatok, a kőzetrétegek időben visszafelé építkező logikája pedig korai festészetében és szemléletmódjában is mély nyomot hagyott. A szegedi vizuális kommunikáció-földrajz szak elvégzése mellett a mártélyi és a zebegényi művésztelepeken (Korga György mester irányításával) sajátította el a plein air festészet alapjait, majd a festészet és a videoművészet határterületeit kutatva az ELTE média szakán is képpezte magát.Művészeti pályáján a vizualitás egésze határozza meg a mozgásterét. Az 1980-as évek közepétől kísérleti színházakban (Gaál Erzsébet társulatával, valamint az Artus, a JATE Színpad és a Szárnyak Színháza produkcióiban) dolgozott színész-operatőrként és fotográfusként. Rendező-operatőrként kötelékébe tartozott a MAFILM-nek és az MTV Fiatal Művészek Stúdiójának is; Andersen álmok című kísérleti kisjátékfilmjéért 1988-ban elnyerte a Kőszegi TV-Fesztivál operatőri díját, valamint több nemzetközi elismerést is kapott. A Duna Televízió indulásakor külsős alkotóként, majd Medgyesi Gabriellával közösen létrehozta az Al Manach, illetve a kulturális estévé bővülő Fehér Éjszakák című művészeti magazinokat. Televíziós munkái során a világ legnagyobb vizuális alkotóival – Anne Leibovitzcal, Peter Greenaway-jel vagy Rutger Hauerrel – készített interjúkat, de ő jegyzi a hazai fotográfusok Budapesthez fűződő viszonyát feldolgozó Fényírók városa című dokumentumfilmet is.A hazai fotóoktatás és alternatív kultúra egyik legfontosabb bázisának, a Szellemkép Szabadiskolának az alapítója, művészeti vezetője és tanára. 1989-ben megalapította a Szellemkép kortárs művészeti folyóiratot, amelynek azóta is főszerkesztője és arculattervezője. Tanárként és mentorgyűjtőként generációk látásmódját formálta: tanítványainak több mint ötven csoportos kiállítást szervezett. Alkotóként a 2000-es évektől a fekete-fehér fotográfiára fókuszált (melyet a Faluváros című kötetében és önálló kiállításain is összefoglalt), míg festészetében a keleti tusfestészettel rokon letisztult, mégis mély filozófiai triptichonokat hoz létre. Gödöllő közelében berendezett műtermében alkot, hűen tükrözve a századfordulós szecessziós szellemiséget és a vizuális művészetek iránti feltétlen elkötelezettségét.
