A magyar fotográfia középkorosztályához tartozó szakfényképész, ezzel párhuzamosan művészi igényű fényképeket készítve, fotóriporterként induló, majd az évek során művésszé váló fotográfus. Dokumentarista, emberközpontú képeket készít. A hagyományos fototechnikát részesíti előnyben, bizonyos eszköztelenség, a látásmód központúság jellemzi képeit.
Pályája
Budapesten született, szülei Gaál Ferenc újságíró és Pintér Edit közgazdász. Első generációs értelmiségi család. Középfokú iskoláját Sátoraljaújhelyen, fényképész tanulmányait a MüM.5. sz. Fényképész Szakmunkásképző Iskolában végezte 1972 és 1974 között. 1978-ban elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskola Fotóriporteri Szakát, 1976–1983 között pedig a MLEE esztétika szakosítóját. 1986 és 1988 között az Oszakai Művészeti Egyetem Fotográfiai Tanszékén volt kutató ösztöndíjas. Ezt követően tette le japán nyelvből felsőfokú nyelvvizsgáját. Kitűnő japán mesterektől tanult, Iwamiya Takeshi és Inoue Seiryu, a fotográfiai hagyomány tisztelet és eszköztelenség jellemzi műveit. Munkásságára nagy hatással bírt szoros barátsága Gera Mihállyal, mesterével, könyvei szerkesztőjével. Szubjektív-dokumentarista fotográfus.
Munkahelyei sorban az Ifjúsági Lapkiadó, Pajtás szerkesztőség 1972–től, a Mai Magazin 1983-tól, a Magyar Ifjúság 1988–1990 között. 1988 és 2000 között az Ifjúsági Magazin, az Erato és a Képvilág külső munkatársa volt. 1992-től a Képes 7-nél dolgozott, majd 1994-ben szabadúszó fotográfus lett. 1997-től 2008-ig a Bálint György Újságíró Akadémia tanára volt.
Tagságai
MÚOSZ, 1980
Fiatal Fotóriporterek Stúdiója, vezetője 1980-84
Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója, meghívott 1981-83
