Havadi-Nagy-Dávid
István (Kolozsvár, 1979) képzőművész, kurátor és oktató, elsősorban
fotográfus. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti és Design
Egyetemen végezte fotó szakirányon (alap-, mester- és doktori fokozatot
szerezve). Alkotásaiban a fotográfiai médiumot, valamint a környezetében
található helyeket, tárgyakat és embereket használja fel arra, hogy szűrt és
személyes módon tárja fel a különöset. Elméleti ihletet merít a Bauhaus
úttörőitől – különösen Moholy-Nagy László azon felfogásából, amely a fényt
önálló kreatív médiumként értelmezi –, így munkái folyamatosan azt vizsgálják, hogy
miként alakítják a képek az eseményekről, a térről és az időről alkotott szubjektív
megértésünket, eltávolodva a dokumentarista megközelítéstől. A
hipernormalizáció és a metakrízis kortárs témáival szembesülve képi világa a
mindennapi élet töredékeit emeli ki, hogy kimozdítsa a nézőt a megszokott
látásmódból. Művészeti gyakorlatának középpontjában a kísérletező anyagszerűség
áll: a digitális precizitás mellett lo-fi analóg fotográfiát, illetve
olyan történeti és alternatív nyomtatási eljárásokat is alkalmaz, mint a
manuális gumiolaj-nyomat. Műveit számos egyéni és csoportos kiállításon
mutatták be, főként Romániában, Lengyelországban és Magyarországon.
