1972-ben építészmérnöki diplomát szerzett a
Budapesti Műszaki Egyetemen. Hallgatóként kezdett tudatosan fotografálni és
fotográfiai kiállításokon szerepelni. Közben szcenikát is tanult, és
végigkísérte annak a kornak magyarországi avantgárd színházi eseményeit. Éveken
keresztül fényképezte a budapesti
Pinceszínház életét.
1979-ig a Tervezésfejlesztési és Típustervező
Intézet (TTI) építészmérnökeként dolgozott, de már közben tagja lett a Magyar
Fotóművészek Szövetségének (1978),melynek 1990 és 1992 között főtitkára volt.
1978 és 1983 között a Fiatal Fotóművészek
Stúdiójának tagja, 1979-től titkára.
1975-től a Fiatal Művészek Klubja
Fotó-szekciójában dolgozott, pár évig annak vezetője, majd nyolcvanas években a
Toldi Fotógaléria művészeti vezetője.
1979 és 2010 között a Képző- és Iparművészeti
Szakközépiskola Fotó szakának szakvezető tanára, 1997-től 12 éven át az
iskola igazgatója. Emellett óraadóként évekig fotográfiát tanított a Budapesti
Műszaki Egyetemen, a Kaposvári Egyetemen és a Budapesti Kommunikációs Főiskolán
is.
A fotográfia oktatásának szervezése terén jelentős
szerepet vállalt,
és szakírói munkássága is számottevő.
Pályája kezdetén főleg a fotó képzőművészeti
használata iránt érdeklődött, majd képsorozatokban-esszékben a fotográfia
dokumentatív lehetőségeivel élt. A Fővárosi Temetkezési Intézetnél készült,
Gyász című sorozata (1981-1983) feltárta a kegyelet hiányát a temetések
hátterében és a végrehajtás gyakorlatában. A Műcsarnok által 1983-ban ebből
rendezett budapesti kiállítást néhány napon belül betiltották.
Nagyívű sorozatot készített a tetováltakról a
magyar börtönökben, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által
indított kriminálpszichológiai szempontú kutatást alapozva meg ezzel.
Mindeközben a Magyar Szemle fotóriportere és
képszerkesztője is volt.
1990-től 26 éven keresztül a Fotóművészet c.
folyóirat kiadó-főszerkesztője.
