Végh László (szül. Szolnok, 1985) a fotóriporterek fiatal generációjának egyik legkiemelkedőbb, legérzékenyebb alakja, a magyar fotósélet üde színfoltja. Tanulmányait a legendás Práter utcai fényképész iskolában, majd a Bálint György Újságíró Akadémia fotóriporter szakán végezte. Pályafutását a Magyar Nemzet Magazinnál kezdte, ahol 2011-től a lap 2018-as megszűnéséig fotóriporterként és képszerkesztőként dolgozott, majd az Abcúg portál munkatársa lett. Jelenleg a Magyar Hang fotóriportere, de lenyűgöző képei rendszeresen jelennek meg más hazai és nemzetközi kiadványokban is, többek között a National Geographic hasábjain.
László igazi szenvedélye és erőssége a hosszú távú, sokszor éveken átívelő dokumentarista projektek készítése, melyek során elképesztő empátiával és belső figyelemmel fordul alanyai felé. Ebbe a sorba tartoznak az erdélyi szánhúzó papról, Ottóról, a modernkori pásztorgyerekről, vagy a Duna-delta vidékéről szóló különleges fotóesszéi is. Szemléletmódja és értékrendje révén 2015-ben csatlakozott a hazai dokumentarista fotográfiát meghatározó Pictorial Collective alkotócsoporthoz.
Munkásságát a szakma a legmagasabb szinteken ismeri el: kétszeres Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjas, Hemző-díjas alkotó, és sorra nyeri az elismeréseket a Magyar Sajtófotó Pályázaton. Pályafutásának egyik legnagyobb nemzetközi sikereként 2015-ben, a kárpátaljai helyzetet az orosz-ukrán háború árnyékában bemutató sorozata első helyezést ért el a világ egyik legrangosabb versenyén, a Pictures of the Year International (POYi) pályázaton. Képeivel egyéni és csoportos kiállításokon a Capa Központban és a Mai Manó Házban is találkozhatott már a közönség.
