Azok a publikus események, amelyekben ezt az alkotói profilt megjelölték, de nem ő a publikáló Persona.
Petrányi Zsolt kurátori tárlatvezetése Bartis Attila – Wayang Orang című kiállításában↴ https://capacenter.hu/esemenyek/petranyi-zsolt-kuratori-tarlatvezetese-bartis-attila-wayang-orang-cimu-kiallitasaban/ Az alkotó, Bartis Attila és a kurátor, Petrányi Zsolt közös exkluzív tárlatvezetése a Capa Központ első emeletén található Wayang Orang című kiállításban. Időpont: 2024. november 12., kedd, 17 óra Helyszín: Capa Központ, I. emelet Az eseményen a kiállításra váltott jeggyel lehet részt venni. ,,Majdnem egy évtizeden át fényképeztem azokat az Isten háta mögötti vidékeket, ahova motorral még eljuthattam, azokat az embereket, akik az utamba kerültek, de akikkel pár szón meg egy mosolyon túl sokat nem tudtunk beszélgetni. Tavaly úgy döntöttem, egy időre visszatérek a műtermi portréhoz, ráadásul úgy, ahogy hajdan, majdnem három évtizede a legelső kiállítás anyaga készült.” (Az Engelhard-hagyaték, 1996, Dorottya Galéria) – Bartis Attila https://www.facebook.com/events/939781118024681/
Bartis Attila Bartis Attila – Wayang Orang - MEGNYITÓ↴ A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait következő kiállításának megnyitójára. Megnyitó: 2024. szeptember 18., szerda, 18 óra A kiállítást bevezeti: Dr. Petrányi Zsolt művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese, a tárlat kurátora A kiállítást megnyitja: Kemény István költő Helyszín: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 1065 Budapest, Nagymező utca 8. A kiállítás megtekinthető: 2024. szeptember 19. – december 1. Kedd–péntek: 13 – 18 óra Szombat–vasárnap: 10 – 18 óra Hétfőn és ünnepnapokon zárva. A wayang jelentése jávaiul báb, a wayangan jelentése árnyék, a wewayangan pedig visszaverődés. Az orang jelentése egyszerűbb: ember. A wayang orang pedig egy színházi műfaj, de magába foglal jó pár más művészetet is, a táncot, a gamelán zenét, az irodalmat. A nagyjából kilenc órás előadás a két nagy eposz, a Ramayana vagy a Mahábhárata történetét meséli el. A wayang másik formája az árnyjáték. A történet ugyanaz, de a dalang, a bábmester néha aktualizál is, az istenek története mellett elmesél ezt-azt a helyi közösség napi életéből. Ilyenkor a nézők magukra ismernek, örülnek, vagy éppen bosszankodnak. Bár inkább örülnek, hiszen a történeteikkel együtt mégiscsak ki lettek emelve a hétköznapiból, mégiscsak bekerültek az istenek történetei közé. Az embernek szüksége van a kivételességre. A wayang egyik legfontosabb központja Yogyakarta, ahol részben élek. Majdnem egy évtizeden át fényképeztem azokat az Isten háta mögötti vidékeket, ahova motorral még eljuthattam, azokat az embereket, akik az utamba kerültek, de akikkel pár szón meg egy mosolyon túl sokat nem tudtunk beszélgetni. Tavaly úgy döntöttem, egy időre visszatérek a műtermi portréhoz, ráadásul úgy, ahogy hajdan, majdnem három évtizede a legelső kiállítás anyaga készült. (Az Engelhard-hagyaték, 1996, Dorottya Galéria) Ugyanazt a teret használva műteremnek, amelyben élek, a legegyszerűbb semleges háttérrel, egyetlen lámpával világítva, de mégis megteremtve egy színpadot. A modelleket alig instruálom, ha bármi kellék kerül a képre, ami segít nekik, az vagy a sajátjuk, vagy maguk választják ki a természetes környezetemből. A hely és a helyzet viszont óhatatlanul színpadra emeli őket, szerepet játszanak, igaz, nem egy más által megírt szerepet, hanem önmagukat. A kép kiemeli őket a hétköznapiból, néha még idealizál is, de mégis kétségbevonhatatlanul róluk szól, ugyanúgy, ahogy a wayang emeli a hétköznapit a színpadra az istenek kivételes történetei közé. A műteremben felfokozva történik meg az, ami egyébként is szinte mindig, amikor valaki tudja, hogy őt most lefényképezik, tehát az a pillanata, az a tekintete, mozdulata megmarad, mások is látják majd, akár esztendők múlva is. Az első kiállítás idején hasonló körülmények között azokat az írókat fényképeztem, akik akár a legközelebbi barátaim voltak, akár csak távolról ismertük egymást, de valamiképpen meghatározták az akkori életem. Sokkal személyesebb volt egy panteonnál, még akkor is, ha a modellek jelentős része jelentős helyet foglalt el a magyar irodalmi panteonban. Most Jáván is azokat fényképeztem, akik valamiképp meghatározzák az ottani életem. A közeli barátaimat és távolabbi ismerőseimet. Van közöttük képzőművész és zenész, fotográfus és hajdani fotómodell, hitoktató és batikfestő, gimnazista és tradicionális jávai táncos, meg filmrendező a lányaival. Meg van közöttük nem jávai, aki ott él, meg nem jávai, aki csak meglátogatott pár napra. A dalang bábmester ugyan, de a legelső, amit meg kellett tanuljon még az eposzok kilencórányi szövege előtt, hogy a wayangok nem bábok. Lelkük van, életük. Részben ő mozgatja őket, részben szabadon mozognak. A fény mindig ugyanaz, az árnyék mégis változik, azzal játszik. De, amit még ennél is jobban tud, hogy a wayangok nélkül hiábavaló minden tudása, legfeljebb mesemondó lenne. Wayangok nélkül dalangkéntmunkanélküli. *** Attila Bartis – Wayang Orang - OPENING↴ https://capacenter.hu/en/kiallitasok/attila-bartis-wayang-orang/ The Robert Capa Contemporary Photography Center cordially invites you and your friends to the opening of its upcoming exhibition. Opening on Wednesday, September 18, 2024, 6 pm The exhibition will be introduced by Dr. Zsolt Petrányi art historian, Deputy Director General of Museum of Fine Arts - Hungarian National Gallery, curator of the exhibition Opening remarks by István Kemény poet Venue: Robert Capa Contemporary Photography Center 1065 Budapest, Nagymező utca 8. www.capacenter.hu On view: September 19 – December 1, 2024 Tuesday–Friday: 1 pm – 6 pm Saturday–Sunday: 10 am – 6 pm Closed on Mondays and public holidays. In Javanese, wayang means puppet, wayangan means shadow, and wewayangan means reflection. The term orang is simpler: it signifies human. Thus, wayang orang is a theatrical genre that also includes several other art forms such as dance, gamelan music, and literature. The performances, which can last approximately nine hours, narrate storiesfrom the two great epics, the Ramayana and the Mahabharata. Another form of wayang is shadow play. While the core story remains the same, the dalang – the puppet master – occasionally modernizes it by incorporating incidents drawnfrom the daily life of the local community into the tales of the gods. These elements allow the audience to see themselves reflected in the play, which can evoke feelings of pleasure or even annoyance. However, the audience is usually pleased because these familiar stories elevate them from the ordinary to the level of the narratives about gods – and people need to feel exceptional. One of the most important centres of wayang is Yogyakarta, where I spend part of my life. For nearly a decade, I was taking photographs of remote areas accessible only by motorbike and of the people I encountered along the way, though our exchanges were often limited to just a few words and smiles. Last year, I decided to return to studio portraits for a while, in a manner similar to how the material for my first exhibition was created almost three decades ago (The Engelhard Legacy, 1996, Dorottya Gallery). I use my living space as my studio, setting up the simplest neutral background and a single light. Even so, the place is transformed into a stage. My models receive minimalinstructions; if they need props, they either use their own personal items or select something from my natural environment. However, the situation inevitably lifts them onto a stage where they play a role – not one written by someone else, but a role that is their own. The picture elevates them out of the ordinary, sometimes even idealizing them, yet it undeniably speaks about them, just as the wayang elevates the ordinary to the stage amidst the exceptional stories of the gods. In an intensified way, the same thing happens in the studio that tends to happen whenever someone is aware of being photographed, knowing that the moment, the gaze, and the gesture will be preserved and seen by others, even years later. At the time of my first exhibition, I worked under similar conditions, photographing writers who were either my closest friends or whom I knew only from afar yet who, in some way,defined that period of my life. The result was more personal than a pantheon, even though many of the subjects held significant places in the Hungarian literary pantheon. Similarly, I have photographed those who, in some way, define my life in Java – close friends and more distant acquaintances. This group includes visual artists, musicians, photographers and former photo models, religious educators and batik dyers, high school students and traditional Javanese dancers as well as a film director with theirdaughters. Some of them are non-Javanese who either live there or just visited me for a few days. Although the dalang is indeed a puppet master, the first lesson they must learn, even before memorising the nine-hour text of the epics, is that the wayangs are not mere puppets. They have souls and lives. The dalang partly controls them but they also possess their own freedom of movement. The light is always the same yet the shadow changes and plays with it. What puppet masters understand even better is that theirknowledge would be futile without the wayangs – at best, they could be storytellers. Without the wayangs, they would be unemployed as dalangs. https://www.facebook.com/events/1543741152939179/
Bartis Attila József Attila-díjas magyar író, fotográfus tárlatvezetése a Valós látomások | Benkő Imre a szubjektív dokumentarista c. kiállításon Benkő Imre hat évtizedre visszatekintő fotográfiai életművének bemutatója a Műcsarnok 2024-es programjának első kiemelkedő eseménye. A térben és időben szerteágazó anyag három földrész húsz országát érinti, a hetvenes évektől napjainkig mutatja be az emberi viszonyok sokféleségét. A kiállítás az életmű teljességéből válogat: az 1975-ös World Press Photo díjnyertes felvételétől az ikonikus ózdi, budapesti és külföldi sorozatokon át, egészen a kínai utazásainak 2019-ben készített képekig. A tárlatról bővebben: https://mucsarnok.hu/benko jegyár: 3500 Ft Biztosítsa helyét helyszíni vagy online jegyelővétellel! https://jegymester.hu/production/60650/mucsarnok-bartis-attila-exkluziv-tarlatvezetese-benko-imre-kiallitasan/6000723 Szakmai jegy (3000 Ft) a helyszínen kapható. A kiállítás a kísérőprogramok ideje alatt csak programjeggyel látogatható. Az exkluzív programokra, így a jelen programra sem érvényes a Műcsarnok éves belépőkártya. Az éves belépőkártyával rendelkezőknek helyszíni elővételes vagy normál jegyvásárlás esetén 30% kedvezményt biztosítunk.
A Faur Zsófi Galéria szeretettel meghívja Önt és partnerét Dobos Tamás: W című albumának kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött bemutatójára, melyet december 12-én 18 órakor tartunk. Körzeműködők: Bartis Attila, író, fotográfus Dobos Tamás, fotográfus, operatőr Faur Zsófi, galériatulajdonos Ipsics Barbara, art director, kiadványtervező Sinkovics Judit, jelmeztervező, stylist Moderátor: Natália Gleason-Nagy, rendező, dramaturg "Ha a fényképezést azért találták fel, hogy időtől megfosztott képpé merevítve megőrizzük a látható valóságot, akkor Dobos Tamás nem rendes fotográfus. Hisz soha senki nem látta azt a valóságot, aminek a lenyomata ott van az üveglemezein. Néha még ő maga sem. Az üvegre öntött emulzió olyan, mint a százéves tükör foncsora. Aki nézett már ilyen pincemélyről, vagy padlásról előkerült tükörbe, az pontosan tudja, hogy nem csupán önmagát látja benne, hanem ott van az arca tükörképén a Véletlen is." /Bartis Attila: Gödel, Dobos, Bach (részlet) A könyvbemutató ideje alatt Dobos Tamás: W c. albumának limitált, fotónyomattal ellátott, sorszámozott példányai megvásárolhatók lesznek a helyszínen. Az esemény a SlowXmas mozgalom és a Bartók Béla Boulevard kiemelt adventi programsorozatának keretében valósul meg.
ANTICAMERA – Bartis Attila tárlatvezetése https://capacenter.hu/esemenyek/anticamera-bartis-attila-tarlatvezetese/ 2022. március 17-én, csütörtökön, 17.30 órától Bartis Attila író, fotográfus tart tárlatvezetést David Claerbout és Ősz Gábor ANTICAMERA című kiállításán. Bartis Attila pályáját írói tevékenysége mellett végigkíséri a fotográfia is. A fényképek létrehozása mellett sok időt tölt azok értelmezésével is, ehhez pedig optimális helyzetet teremtenek az olyan kiállítások, mint például az ANTICAMERA. Szubjektív tárlatvezetése alkalmával többek között arról fog mesélni, miért ragadt le órákra David Claerbout és Ősz Gábor munkái előtt, és hogy milyen személyes emlékeket idéztek fel benne ezek a művek. A szubjektív kommentárja mellett érinti azokat a kiállító művészek által is vizsgált központi kérdéseket, hogy mi a kép ma és hogyan hat ránk; különbözik-e attól, mint aminek hajdan szánták; és hogyan viszonyul a kép valósága a történeti valósághoz. Időpont: 2022. március 17., csütörtök, 17.30 óra Helyszín: Capa Központ Az eseményen kedvezményes, 1000 forintos jeggyel lehet részt venni. *** ANTICAMERA – David Claerbout és Ősz Gábor kiállítása https://capacenter.hu/kiallitasok/anticamera-david-claerbout-es-osz-gabor-kiallitasa/ David Claerbout és Ősz Gábor életművében a képek nem mint szöveges magyarázatot igénylő vagy azokat illusztráló, másodlagos eszközök jelennek meg, hanem az elméleti eszmecsere egy formájaként: képek által kommunikálnak arról, hogy (szerintük) mi a kép, mi a fotográfia. A Capa Központban látható, a képrögzítés filozófiai kérdésköreit érintő, meditatív alkotásaikban a mozgó-, az állókép és a néző egymáshoz viszonyított helyzetét értelmezik, azon keresztül pedig a valóság érzékelésének, rögzíthetőségének és alakíthatóságának lehetőségeivel foglalkoznak. *Az ANTICAMERA kifejezést eredetileg Birkás Ákos (1941–2018) képzőművész használta 1981-ben a harmadik Dokumentum kiállítás katalógus-újságában publikált gondolatmenetében. A rövid cikk meghatározó inspirációs forrás volt az ANTICAMERA kiállítás tervezésének kezdeti időszakában. https://www.facebook.com/events/1120205865459981/
"Exkluzív tárlatvezetés Bartis Attila József Attila-díjas magyar íróval, fotográfussal Az esetlegesség rétegei | Pilinszky János fényképei c. kiállításon Pilinszky képi érzékenységének, állóképekhez való vonzódásának – oratóriumát, színdarabjait és verseinek jórészét állóképeknek nevezte – hű lenyomatai a Műcsarnokban most kiállított, ritkán látható képek. A kiállítás a Pilinszky 100 programsorozat részeként, a Kertész Imre Intézettel való együttműködés keretében valósul meg. Belépőjegy: 2500 Ft online jegyelővétel: https://jegymester.hu/production/60510/mucsarnok-exkluziv-tarlatvezetes-bartis-attila-jozsef-attila-dijas-magyar-iroval-fotografussal-az-esetlegesseg-retegei-pilinszky-janos-fenykepei-c-kiallitason/6000583 " Forrás
Bartis Attila / Szalon #130. „Boldog vagyok. Ennél több nem történhetett.” Bartis Attila egy hosszabb jávai tartózkodása után ismét itthon van, ezért - szokásunkhoz híven - irodalmi esttel köszöntjük, hgy az elmúlt időszakról, fontos munkáiról, írásról és fotográfiáról kérdezzük. Bartis Attila - író és fotográfus - Íróként szüksége van a fényképezőgépre, fotográfusként a történetekre. A fényképezés döntések sorozata, ugyanúgy döntéseké, mint az írás. Film? - A séta forgatókönyvén dolgozik. Belépő: 1000 Ft Regisztráció: anna.irodalmiszalon@gmail.com Részletek: folyamatosan! https://www.facebook.com/events/715640066059599/
Távlatok / Kortárs magyar tájkép Perspectives - Contemporary Hungarian Landscape Köszöntőt mond: ROSTÁS Péter, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese, a Kiscelli Múzeum igazgatója Megnyitja: BÁN Teodóra, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ ügyvezetője, az Operatív Testület tagja Megtekinthető: 2019.04.05. – 05.19. Kurátorok / Curators: SOMOSI Rita, SZARKA Klára A Budapest FotóFesztivál immár harmadik alkalommal választotta és ajánlotta a klasszikus fotóművészeti műfajok egyikét mint inspirációt a kortárs alkotóknak. A szervezők ezúttal a tájkép műfaját értelmező, megújító vagy éppen a tradíciókat mai kontextusban folytató műveket várták. Olyan alkotásokat, amelyek a tág értelemben vett tájkép, tájábrázolás és értelmezés műfajába illeszkednek. Annak a csaknem félszáz alkotónak a művei, amelyekből a Kiscelli Múzeum kiállítása összeáll – különösen a tájkép komoly képzőművészeti és gazdag fotográfiai hagyományai felől értelmezve a műfaj jelenét – különösen izgalmasnak, sőt merésznek tetszenek. A kiválasztott munkák között a természeti és emberi táj 21. századi létezésének, a táj és ember egyre problematikusabb viszonyának vizuális elemzése, megjelenítése ugyanúgy helyet kap, mint a külső (fizikai) és belső (lelki) tájakat megidéző, a reálisan nem létezőből nagyon is személyes képi valósággá transzformálódott művek. S bár a munkák formanyelve, hangulata, üzenete gazdag, színes és változatos, ahogyan a magyar kortárs fotóművészeti szcéna maga is, a kiállítási anyagban az erős gondolatiság, egyfajta ontológiai késztetés ugyanúgy tetten érhető, ahogyan a nagyon is szenzitív önkifejezés örök igénye. A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál programsorozatának a része, a Budapest Fotófesztivál és a KiscelliMúzeum együttműködésével jött létre. Kiállítók / Exhibitors: BALÁZS Zsolt, BALOGH Viktória, BÁN András, BARTIS Attila, BÁTORFI Andrea, BOGNÁR Ádám, CSILLAG Zsuzsanna, CSORTOS SZABÓ Sándor, DARAB Zsuzsa, DEIM Balázs, Dora KONTHA, FUCHS Lehel, FUSKA Nikoletta, GÁL András, GÁTI György, GOMBAI Gellért, GYÖKÉR Sarolta, HAID Attila, HUPJÁN Attila, KÁLLAI Márton, KOLOZSI Bea, LISZKAY Lilla-FEJÉR János, LONDON Katalin, LUKÁCS Gabi, LUZSICA Fanni, MANDUR László, MÉSZÁROS László, MOLNÁR Zoltán, MÓNUS Márton, NAGY Izabella, PÁTKAI Rozina, POLGÁR András, RISKÓ Gáspár, RIZMAYER Péter, RUBI Anna, SIVÁK Zsófi, SZABADI Flóra, SZALAI Eszter, SZATMÁRI Zsuzsanna, SZILÁGYI Lenke, VACHTER János, VARGA Tamás, VASALI Katalin, VEDRES Ági, ZSILA Sándor For the third consecutive year now, Budapest Photo Festival chose a classic genre as an inspiration for contemporary Hungarian photographers. This time, the organizers were looking for works that interpret or redefine the landscape genre, or continue along well-established, traditional lines. Pictures that fit into the broader concept of landscape photography were welcome for this year’s open call. The exhibition in Kiscelli Museum is compiled with our final selection of almost 50 photographers. They approached the contemporary interpretation of the landscape genre from the direction of the rich fine art traditions. Among the exhibited works one can find both the analysis of the – all the more problematic - relation between nature and humanity in the 21st century, the narrative pictures and the ones projecting outer (physical) and inner (spiritual) landscapes that transform non-existent scenes into tangibly real and personal images. Although the execution, the atmosphere and the message of the works is rich, colorful and diverse, just like the contemporary Hungarian photographic scene; the exhibition also showcases a strong metaphysical feature, an ontological urge that fits into the ever present need of self-expression. Still life exhibition is realized in the framework of Budapest Spring Festival and in the cooperation of Budapest Photo Festival and Kiscelli Museum. Image: Balázs Zsolt: Szobahegy https://www.facebook.com/events/558089201362663/
Az idei őszön – a tavaly a Nemzeti Múzeumban sikerrel útjára indított – eMeNeM Szabadegyetem sorozatának témája a fotográfia és André Kertész munkássága. A négy beszélgetésen azt keressük, milyen üzeneteket hordoznak Kertész alkotásai. Milyen motívumokat használt és milyen technikával dolgozott? Mit jelent a Kertész-örökség a ma fotográfusa, művészettörténésze számára? A szabadegyetem első meghívottja Bartis Attila író, fotográfus volt, a november 9-i vendég: Szalontai Ábel. Az idei őszön – a tavaly a Nemzeti Múzeumban sikerrel útjára indított – eMeNeM Szabadegyetem sorozatának témája a fotográfia és André Kertész munkássága. A négy beszélgetésen azt keressük, milyen üzeneteket hordoznak Kertész alkotásai. Milyen motívumokat használt és milyen technikával dolgozott? Mit jelent a Kertész-örökség a ma fotográfusa, művészettörténésze számára? A szabadegyetem első meghívottja Bartis Attila író, fotográfus volt, a november 9-i vendég: Szalontai Ábel. A program 4 órakor kezdődik a Nemzeti Múzeumban. Részt venni egy, az André Kertész kiállításra (bármikor) váltott belépőjegy felmutatásával lehet.
A megújult, 500 férőhelyes FotoKlikk konferenciaszobában közvetítjük az előadást.Kezdés 19.00-kor! Belépés itt A megújult, 500 férőhelyes FotoKlikk konferenciaszobában közvetítjük az előadást. Kezdés 19.00-kor! Belépés itt A kortárs magyar irodalmi szemlélet számára a kép/képiség rendkívül problematikus téma, hiszen egy olyan szöveg-centrikus hagyomány tekinthető uralkodónak, mely kép és szöveg kapcsolatát még mindig csupán illusztratív viszonyban képes elgondolni. Elenyésző azoknak a szerzőknek a száma (Bartis Attila, Szijj Ferenc, Závada Pál), akik ezt az instrumentális modellt meghaladhatónak vélik. Az előadás során ezeknek a töredékes kísérleteknek eredünk a nyomába, azzal a céllal, hogy szembesülhessünk szépirodalmi szöveg és (fény)kép „jelentésprovokáló” kölcsönhatásának. Ebben a vizsgálódásban W. G. Sebald esszéregényei szolgálnak majd útmutatóul, melyek a kép/szöveg fúzió egyik legfontosabb kortárs eredményei közé számítanak, s talán – mint „értelmiségi sikerkönyvek” – a magyar irodalmi gondolkodás számára is inspiratív hatással lehetnek a közeljövőben.
Helyszín: Eckermann Kávézó (Budapest IX., Ráday u. 58.) Megnyitja Kemény István Helyszín: Eckermann Kávézó (Budapest IX., Ráday u. 58.) Megnyitja Kemény István
