Tizenöt hosszú beszélgetés a Kádár-kori magyar fotográfia meghatározó szereplőivel: Bán András interjúkötete letölthető.

A fotósok ritkán főszereplők: a kamera mögött állnak, és igyekeznek láthatatlanok maradni. Bán András Nagyítás című kötetében most ők kerülnek előtérbe. Tizenöt fotográfus, képszerkesztő és fotótörténész mesél az életútjáról, a szakmájáról és magáról a fényképezésről.

Életutak és korrajz

Mindannyian a Kádár-korban kezdték a pályát, és pályafutásuk meghatározó szakasza ehhez az időszakhoz kötődik, ezért a könyv nem csak életutakat mond el, hanem korrajzot is ad. Születési évük 1927 és 1952 között szóródik: a háború és az ostrom, a Rákosi-kor, 1956 vagy a korai Kádár-kor egészen más gyerekkori tapasztalatot jelentett nekik, életútjuk mégis időről időre összetalálkozik. A szerző nem törekedett szociológiai mintavételre: a közös bennük a jelentős személyes teljesítmény.

Hogyan készült

Az interjúfüzér ötlete 2019 körül született, amikor a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete befogadta Bán András kutatásait. Egy-egy szereplővel 15–25 órányi beszélgetés készült. A legépelt párbeszédekből monológokat szerkesztettek, az élőbeszéd jellegét megőrizve, és minden interjúalany jóváhagyta a saját szövegét. A kötet csak a rendszerváltásig terjedő életszakaszt tartalmazza, mert utána az utak szétágaznak. A pandémia megszakította a munkát, a szövegek sajtó alá rendezése 2025-re tolódott.

Ezüstkor

A bevezető a hetvenes éveket a magyar fotográfia „ezüstkorának” nevezi: az ezüstöt használó analóg nyersanyagokhoz és a jó színvonalú, keleti blokkban gyártott eszközökhöz mindenki olcsón hozzáfért, a sajtó, az üzemek és a gyűjtemények főállású fényképészeket alkalmaztak. Szabadság és menedzselés híján viszont nem igazán formálódtak tartós nemzetközi jelenléttel bíró nagy életművek. Az interjúk nem helyettesítik a történetírást, a Kádár-kor fotótörténetének igényes áttekintése még előttünk álló feladat, de a közvetlen résztvevők emlékei nélkül az nem is írható meg.

Kikről szól a kötet?

• Tillai Ernő (1927-2026): építész, a hatvanas évek fotóművészetének megújítója
• Chochol Károly (1935–2023): optikus, a fotóművészeti közélet aktív szereplője
• Markovics Ferenc (1936–2019): filmgyári fotós, a Magyar Fotóművészek Szövetsége adatgyűjtője
• Féner Tamás (1938): fotós és szakmai reformer, tabudöntő riportok szerzője
• Tóth József Füles (1940): reklámfotós, karikaturista, pályatársak portréinak készítője
• Erdélyi László Attila (1941): mérnök, a Főfotó vezetője, a Fotóművészeti Galéria létrehozója
• Haris László (1943): mérnök, a Szürenon-kör közeléből induló fotóművész
• Stemlerné Balog Ilona (1943): az első hazai fotótörténeti műhely megteremtője
• Rédei Ferenc (1944): sajtófotós, a Népszava és a Népszabadság fotós rovatainak szervezője
• Horváth Péter (1945): fotóriporter, aki a „másik ajtón” lép be a témába
• Urbán Tamás (1945): fotóriporter, a kiszolgáltatottak dokumentálója
• Révész Tamás (1946): fotográfus, a hazai fotó egyik legismertebb és legkevésbé ismert alkotója
• Tímár Péter (1948): építész, fotográfus, iskolaigazgató, a Fotóművészet szerkesztője
• Flesch Bálint (1949): a fotótechnika-történet és a restaurálás szakértője, egykori progresszív fotós
• E. Csorba Csilla (1952): a tudományos fotótörténet-írás egyik megalapozója

A kötetről

Bán András: Nagyítás. Tizenöt hosszú beszélgetés a fotóról
Szerkesztette: Soltész-Kákay Viola
Kiadó: Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI), 2026
Tördelés és borítóterv: Sejben Richárd (a borítón Tillai Ernő Csendélet című fotója), portrék: Sándor Emese
ISBN 978-615-6669-37-7; ISBN (PDF) 978-615-6669-38-4
DOI: 10.56235/Nagyitas.2026

A kiadványban szereplő fotók az interjúalanyok saját művei. Tillai Ernő és Urbán Tamás fotóját az OSZK Történeti Fénykép- és Interjútára, illetve a Fortepan hozzájárulásával közlik.

Melléklet: a teljes kötet PDF-ben.