club.profile.motto | club.name
A 91. adás vendége Molnár Zoltán fotográfus. 1973-ban született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotó szakán végezte 1993-ban, majd 1998-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem (ma ismert nevén MOME) fotó szakirányán. 2020-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművész–tanár szakán másoddiplomázott.2004-ben André Malraux ösztöndíjjal Franciaországban, Nancyban tanulmányúton vett részt, 2007-ben Unesco ösztöndíjjal Brazíliában, 2010-ben André Kertész ösztöndíjjal Párizsban fényképezett, azóta számos hazai és külföldi kiállítóhelyen mutatkozott be. Négy önálló albuma jelent meg eddig, az erdélyi és moldvai képeket tartalmazó Fényerdők 2012-ben; a víz és az ember kapcsolatát vizsgáló Aqua 2019-ben; a Csak képek sorozat részeként 2020-ban megjelent Zűrállomás a budapesti fotóival; valamint legutóbb, 2024-ben a 65 mm címet viselő Budapest panoráma fotóesszé albuma. A fotográfia művészeti irányán belül leginkább a valóság ábrázolása, a dokumentarista fotográfia érdekli. Ahogy ő fogalmaz, „az emberi létezés vizuális lenyomatainak készítésével értelmezi korunk társadalmi, szociális rendjét és struktúráját.” Beszélgetésünkben szokás szerint szerteágazó témákat érintünk. A tavaly elhunyt Benkő Imrével kezdünk, aki meghatározó szerepet játszott Zoli életében is, és akiről a podcastben eddig még nem volt lehetőségem illő módon megemlékezni. Tavalyi közös kiállításuk kapcsán Koreáról mesél nekünk, majd visszatekintünk a fiatalkori élményekre, a családtagok hatására, illetve a tanulmányokra. Zoli szakmai életét a fotográfia, az oktatás és az utazás hármasa jellemzi, ezekről részletesen kérdezem, végül pedig mesél nekünk a könyveiről, a jelenről és a terveiről. Jó szórakozást kívánok hozzá!
A 85. adás vendége Révész Tamás fotográfus, fotóriporter, a World Press Fotókiállítás szervezője..Karrierét a MÚOSZ képszerkesztő képzésének elvégzése után a Képes Újság fotóriportereként kezdte 1965-ben, innen ment át az először Tükör, majd Új tükör néven futó legendás hetilaphoz, ahol egészen 1989-ig, annak megszűnéséig dolgozott.Már ezen időszak alatt vállalt munkákat külföldi lapoknak, kiterjedt kapcsolati hálójának segítségével a rendszerváltás után néhány évig szabadúszóként dolgozott, és ügynökséget is alapított. 1991-ben, azaz 35 éve vette át a Keleti Éva által Magyarországra hozott World Press Photo kiállítás hazai rendezését, amely pályázaton korábban már zsűriként is részt vett..1996-ban váratlanul jött a lehetőség, hogy kimenjenek Amerikába szerencsét próbálni, amely óriási kihívásnak ígérkezett, és - mint később kiderült - az is volt: egy rendkívül termékeny és tanulságos időszak, kellemes és embert próbáló epizódokkal egyaránt.Néhány éve költöztek vissza újra Magyarországra, ahol oktatóként és fotográfusként is továbbra is aktív életet él, a családi kötelékek miatt pedig az Egyesült Államok, Svájc, Magyarország tengelyen..Munkáját számos díjjal tüntették már ki, úgy, mint a Pulitzer–, az Arany Kamera–, a World Press Photo–, a Balázs Béla– vagy az Alekszandr Rodcsenko–díj, fotóit számtalan kiállításon láthattuk, és több mint egy tucat könyve jelent meg.Örvendetes hír továbbá, hogy idén életműkiállítása is lesz a Műcsarnokban, ami július 16-án nyílik majd és október 18-ig lesz látható (a podcastben még egy héttel korábbi nyitásról beszélünk, az nem érvényes), véssétek be a dátumot a naptáratokba..Változatos és tanulságos életpályájáról beszélgetünk az adásban, érintve a fotográfusi hivatás előzményeit, a karrierépítés lépcsőit, a World Press Photo-t, az amerikai éveket és a jelenkort is. Szóba került még bolíviai kiküldetése, a holland király kitüntetése, a kudarcok kezelése, sőt, még Ziza, szeretett kiskutyája is..Jó szórakozást kívánok hozzá!
A wopcast 83. adásának vendége Balázs Zsolt fotográfus.Elhivatottsága és társadalmi érzékenysége érett, izgalmas és fontos témákat vizsgáló anyagokban tükröződik vissza. Projektjein éveken keresztül, az alanyokat és környezetüket is alaposan megismerve dolgozik, a dokumentarista és autonóm fotóriport műfajának legszebb oldalait megcsillogtatva.Érdeklődésének fókuszában az ember és kapcsolatai állnak, különösen konfliktus-, és egyéb, megpróbáltatást jelentő helyzetekben. Legfrissebb munkájában a klímaváltozás hatásait vizsgálja az Alföldön. 2020 óta jár le rendszeresen, megörökítve a táj folyamatos átalakulását, a helyiek életének kényszerű változását és azt az erőfeszítést is, amelyet újonnan létrejött közösségek tesznek a káros hatások csökkentése érdekében.Zsolt a projektből most, részben közösségi finanszírozás segítségével, könyvet is készít „What Remains in The End” (Ami marad végül) címmel. Jól felépített, gondosan megszerkesztett fotóalbum, gyönyörű kivitelben, amelynek létrejöttéhez te is hozzájárulhatsz a leírásban található linkek segítségével.Munkásságát számos díjjal jutalmazták már, a magyar és a szlovák sajtófotó pályázaton szorgosan gyűjti be az elismeréseket és rendszeresen nyeri el az alkotását támogató ösztöndíjakat is.Beszélgetésünk fő témája az előbb említett Alföldről szóló, illetve a Rákos-patak közvetlen környezetét feltérképező Creekside Country, azaz Patakvidék című sorozata. Megtudhatjuk továbbá, hogyan menedzseli Zsolt életének főbb aspektusait, miből merít erőt és inspirációt, hogyan kezeli a kudarcokat és milyen jövőbeli terveket dédelget.Jó szórakozást kívánok hozzá!
A wopcast 82. adásának vendége Korniss Péter, a kortárs magyar fotográfia élő legendája. Bő hat évtizedes pályafutása során külföldön is nagyra becsült alkotóvá vált, részben neki köszönhető, hogy a 20. század második felében a magyar fotográfia fennmaradt a szakma nemzetközi térképén. Hosszú távon készült saját anyagaival oroszlánrészt vállalt az eltűnőben lévő, hagyományos, paraszti kultúra megörökítésében, különös hangsúlyt fektetve a közösség erejére és szerepére mindennapi életünkben. Egy igazi, a szó legjobb értelmében vett régi vágású úriember, akinek bölcsességéből, tapasztalataiból rengeteget tanulhatunk, munkásságának pedig rengeteget köszönhetünk. Péter 1937-ben született Kolozsváron, Budapestre 1949-ben, 12 éves korában költöztek. Óriási váltás volt ez az életében, amelyből csak a gimnáziumi évekre ocsúdott fel. Onnantól kezdve viszont meg sem állt volna a nagy tiszteletnek örvendő jogi pályafutásig, ha 56-ban a forradalom idején el nem bocsátják. Tulajdonképpen ennek a sorsfordító eseménynek köszönhető, hogy Péter végül fotográfussá vált. Karrierét a Fényképész Szövetkezetnél kezdte 1958-ban, ahol elsősorban szárítóként dolgozott, de belekóstolt a fotóriporteri életformába is a tánc és a sportok fotózásán keresztül. A Nők Lapjához 1961-ben ment át, itt nem kevesebb, mint három évtizedet töltött fotóriporterként és képszerkesztőként.Ezen idő alatt kezdett bele hosszú távú projektjeibe is, amelyek életművének gerincét is adják. A rendszerváltás után egészen 1999-ig a Színház című folyóiratnál dolgozott képszerkesztőként, illetve ezzel párhuzamosan rendszeresen vállalt munkát patinás külföldi magazinoknak. Hosszú éveken keresztül tanított a Színház-, és Filmművészeti Egyetemen, valamint a METU-n is.25 könyve jelent már meg, fotóit 16 országban állították ki, életművét pedig olyan kitüntetésekkel jutalmazták, mint a Pulitzer-emlékdíj, a Balázs Béla díj, a Prima Primissima díj, a Kriterion-koszorú, a Magyar Művészeti Akadémia életműdíja, és ő volt az első fotográfus, aki Kossuth-díjat kapott. Legutóbb, 2024-ben Budapest díszpolgárává is avatták. A műsor három nagyobb részből áll. Az elsőben részletesen megvizsgáljuk Korniss Péter életének azon, rendkívül fontos szakaszát, amelyben a fotográfia még egyáltalán nem volt jelen: vagyis gyermek-, és fiatalkorát egészen az egyetemi évekig. A második részben már mint fotográfus foglalkozunk az életével, a hangsúlyt fotóriporteri karrierére fektetjük. A harmadik szakaszban aztán saját, hosszú távú anyagait vesszük górcső alá, munkásságának azon részét, amelyet nem megbízásból, hanem hivatástudatból végzett, és amelyből születtek könyvei, kiállításai, az életműve.Péter rengeteg történetet mesél ebben az adásban, és az érintett témákból sokszor kalandoztunk el váratlan, izgalmas irányokba. Bízom benne, hogy tetszeni fog nektek, nagy örömmel kívánok jó szórakozást hozzá!
A 79. adás vendége Tóth József, közkedvelt nevén Füles. Fotográfus, karikaturista, képszerkesztő, a magyar reklámfotózás megújítója. Egy színes és teljesen egyedi személyiség, aki humorával, kreatív ötleteivel és pozitív gondolkodásával bearanyozza a szakma és a körülötte élők életét. 1940-ben született Budapesten. Képzőművészeti érdeklődése a gimnáziumi évek alatt kezdődött, ami a karikatúrák rajzolásában nyilvánult meg. 1960-ban gyakornokként kezdett el dolgozni az MTI-nél, ahol mesterei voltak többek között Zacsek Gyula és Németh József. 1960-1965 között számtalan újságban, folyóiratban jelentek meg rajzai. 1970-től szabadúszóként dolgozott, ami annak idején meglehetősen szokatlan életstílus volt, Füles azonban ki se látszott a munkából. Új iskolát teremtett friss szemléletével, ötletei sorra nyerték neki a díjakat, a fényképes hirdetések műfaját ő vitte igazi sikerre Magyarországon. A tehéntúró, a Traubisoda, a Fonyódi Ásványvíz, a Casco és még számtalan egyéb reklámja ikonikussá vált a maga idejében.A rendszerváltás az ő életébe is nagy változást hozott, tevékenysége és érdeklődési köre a könyvkészítés felé fordult. Közel 20 mű köthető a nevéhez. Alkotásait egyéni-, és csoportos kiállítások tucatjain láthatta a közönség. Díjak, elismerések garmadáját nyerte el változatos karriere során, tavaly Hegyvidék díszpolgárává avatták. Magával ragadó személyisége és energiája a mai napig óriási hatással van mindenkire, aki személyes kapcsolatba kerül vele.A mai adásban, ahogy azt tőle megszokhattuk, rengeteg sztorit mesél nekünk. Beszélgetünk kemény sorsokról és a pozitív gondolkodás erejéről. Szóba kerül vonzerejének egyik alappillére, a humor: hogyan jelent meg az életében, mi a humor szerepe és miért olyan fontos számára. Végigvesszük karrierének főbb állomásait, bepillantunk a reklámfotózás kulisszatitkaiba és el-elkalandozunk a fotóhoz szorosan nem kötődő, de érdekes, izgalmas irányokba is.Jó szórakozást kívánok hozzá!
A 78. adás vendége Sopronyi Gyula fotográfus, a hazai fotóriporteri szakma egyik meghatározó szereplője. Mind fotográfusként, mind fotórovat-vezetőként és képszerkesztőként ragyogó példával jár elöl. Munkásságát számtalan díjjal jutalmazták, az általa mentorált fiatalabb generáció – nagyon úgy tűnik – ugyanerre az útra lép majd. Tevékenysége ugyanakkor nem csak a fotóriporteri műfajra korlátozódik, színes pályafutása során a kihívásokat keresve sok egyéb izgalmas területre merészkedett. Budapesten született, gyermekkora óta biztos volt benne, hogy a fotóval szeretne majd foglalkozni. A Práter utcai legendás iskolában tanulta ki a szakmát, majd az Esti Hírlapnál, a Blikknél és a Népszabadságnál dolgozott fotóriporterként. Rengeteg időt szakított arra is, hogy bejárja a világot: Indiában, Indonéziában, Vietnámban, később pedig konfliktusövezetekben, pl. Gázában, Pakisztánban, Szíriában vagy Líbiában ismerkedett az élet különböző aspektusaival. Éveken keresztül dolgozott szabadúszóként, megrendelői között volt többek között a The New York Times, a National Geographic, a Huffington Post és az ENSZ Menekültügyi Hivatala is. Nevéhez fűződik a 24.hu fotórovatának sikertörténete, csapatával együtt a nulláról építették fel a szakma egyik legjobb műhelyét. Gyula jelenleg ismét egy nagyobb váltásban van, élete hamarosan izgalmas, új irányokat vesz. A mai adásban beszélgetünk mindenről, amit az imént elsoroltam. A 24.hu diadalmenetével indítunk, ezután rátérünk a korai hatásokra, megvizsgáljuk a fotóriporteri élet jellemzőit és megtudjuk, kik azok a példaképek és mesterek, akik alapvető hatással voltak Gyula gondolkodására. Ő az első vendégem, aki háborús övezetekből is tudósított, úgyhogy természetesen erről is kérdezem részletesen. Az adás vége felé pedig a jövőbeli terveket vesszük számba. Jó szórakozást kívánok hozzá!
A 73. adás vendége Kiss-Kuntler Árpád fotográfus, képszerkesztő, a hazai fotós szakma meghatározó figurája és egyik legfontosabb szervező motorja. Árpinak két nagyobb szenvedélye volt fiatal korában, a repülés és a fotográfia. Nagy szerencsénkre az utóbbi mellett tette le a voksát. Gimnázium után a Práter utcában tanulta ki a mesterséget, majd 1977-től az MTI-ben világosítóként sajátította el a szakma legapróbb részleteit. 1979-ben került a Népszavához a legendás Rédei Ferenc csapatába, ahol 10 éven keresztül dolgozott. 1989 és 1991 között a Világ hetilap képszerkesztője volt, majd szabadúszóként tevékenykedett. 1990-ben Keleti Éva és Szebeni András társaságában megalapította a Magyar Fotóriporterek Kamaráját, melynek tíz éven át volt a főtitkára. 1994-ben főszerkesztőként újraindítja a méltán híres Fotó című havilapot, 1996-tól 1999-ig pedig annak utódját, a Fotográfia című magazint szerkeszti. 1997-ben kezdődött életének egy máig meghatározó korszaka, amikor elhívták a HVG-hez. Azóta, tehát közel 30 éve dolgozik itt képszerkesztőként egy ragyogó gárdával, átvészelve a digitális átállást és azt is, ahogy az Internet teljesen felforgatta a fotóriporteri és újságírási szakmát. Árpi hosszú és kalandos pályafutása alatt saját anyagokat is szép számmal gyártott, Példa képek című sorozatából idén a Kolta Galériában láthattunk egy ragyogó kiállítást. A mai adás felépítését ennek a kiállításnak a megnyitója ihlette, melyen Árpi élete meghatározó pillanatairól mesélt a falon látható hommage fotói segítségével. Ez nekem nagyon tetszett, így arra kértem, hogy ehhez a műsorhoz is válasszon ki néhány képet a Példa képek anyagból, hogy a hozzájuk tartozó sztorik segítségével ismerkedhessünk meg életével. A kísérlet ragyogóan sikerült. Árpi 12 fotót hozott, amelyeken keresztül megtudhatjuk, kik voltak életére nagy hatással, miért nem lett belőle inkább pilóta, mit gondol az univerzum titkairól, hogyan éltek túl egy vonatbalesetet, milyen volt a Népszavánál eltöltött 10 és a HVG-nél végigélt közel 30 év, és a végén azt is elárulja, mi kellene ahhoz, hogy sokkal szebb lehessen a fotós szakma. Az adást úgy állítottuk össze, hogy anélkül is élvezhető legyen, hogy látnátok ezeket a fotókat, de ha szeretnétek mellé megtekinteni őket, akkor kövessétek ezt a részt YouTube-on, mert ott a megfelelő részeknél mindig látni is lehet az adott fényképet. A megszokotthoz híven színes és szerteágazó beszélgetés lett, tele gondolatébresztőkkel és megszívlelendő tanácsokkal. Jó szórakozást kívánok hozzá!
A 72. adás vendége Díner Tamás fotográfus, az egyik legkülönlegesebb ember, akivel valaha találkoztam. Kisvárdán született, gyermekkorát Észak-Kelet Magyarországon töltötte, majd Budapestre költöztek, ahol tanulmányait egy fotó-optikai szakközépiskolában végezte.Az Ofotértnál és a Látszerész Ktsz.-nél, majd később londinerként is dolgozott, mígnem rátalált igazi szenvedélyére, a fotográfiára. Autodidakta módon, koncertek fotózásán keresztül sajátította el a műfajt, számos híres portrét készített zenészekről, énekesekről és színészekről. Közel 200 lemezborítót köszönhetünk neki. Karriere során több újságnak és magazinnak dolgozott riporterként, képszerkesztőként, eközben bejárta Párizst, Angliát és Amerikát is. Három könyve jelent meg: a Világképeim; Beszédes kép, képes beszéd; illetve Felejthetetlen kortársaim, utóbbinak készülőben van a folytatása is. Az adást a boldogság témájával indítjuk, körüljárva, hogy Tamás életében melyek az örömforrások és honnan szokott erőt meríteni. Ezután ismerjük meg részletesen az élettörténetét, melyek tele voltak kihívásokkal és izgalmas fordulópontokkal. Beszélgetünk a zene világáról, a jazz-ről és a lemezborítókról; a zseniális Fodor Ákosról, sőt, a podcast története során először még a legendás Proust-kérdőívbe is belekóstolunk. Mindezt persze kiegészítik Tamás egyedülálló történetei és izgalmas elkalandozásai, melyekhez jó utazást és legfőképp jó szórakozást kívánok!
A 70. adás vendége Ritter Doron fotográfus, operatőr, a portréfotózás egyik hazai kiválósága.Doron már gyermekkorában belecsöppent a fotográfia világába, a szakmát a gimnázium után tanulta ki, majd egy napilapnál helyezkedett el. A fotóriporteri életvitel azonban távolabb állt tőle, igazi szerelme a kezdetektől fogva a portréfotózás volt. Karrierét mindeközben az alkalmazott fotóban, reklámszakmában és az operatőri munkában építette fel. Ösztönös tehetségével, kemény munkájával és profi hozzáállásával az évek során nevet, őszinte és közvetlen stílusával pedig népszerűséget vívott ki a szakma körében.Érdeklődési köre folyamatosan tolódott el az őszintébb alkotás irányába, ezért is indította el – először a lakásában, később a stúdiójában - a bensőséges portréfotózásról szóló Light & Coffee projektet. Ez motiválta továbbá személyes fotós sétáit Budapest utcáin, melyekből most készült el első önálló szerzői könyve, „Az én Budapestem / My Budapest” fotóalbum is. Rengeteg kreatív munkán dolgozik egyszerre, mindemellett pedig egyre több időt szakít a fiatalabb generáció oktatására és mentorálására is.A mai adásban beszélgetünk a testi-lelki-szellemi harmónia fontosságáról, az életközepi válságról, az identitás és a közösség erejéről. Elmeséli nekünk, miről szól a Light & Coffee és részletesen kielemezzük a My Budapest könyvet, illetve a könyvkiadási folyamat lépcsőit az elejétől a végéig. Szóba kerülnek meghatározó fiatalkori élményei és jövőbeli tervei is. Doron a rá jellemző, üdítő őszinteséggel és közvetlenséggel beszél életéről, ami nekem is hazai pálya, így egy könnyed, élvezetes interjú lett belőle.Jó szórakozást kívánok hozzá!
A 68. adás vendége Kudász Gábor Arion fotográfus, oktató, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense.Arion az alkotásán és az egyetemhez kapcsolódó tevékenységén keresztül kiemelkedően fontos szerepet játszik a magyar fotográfia helyzetének és nemzetközi megítélésének előremozdításában.Művészcsaládba született, gyerekkorától szívta magába az alkotói légkört és igen korán eldöntötte, hogy a fényképezéssel szeretne komolyabban foglalkozni. A Magyar Iparművészeti Egyetemen (a MOME elődjén) tanult fotográfiát, ahol 2003-ban diplomázott le, majd az oktatásra is lehetőséget kapott. 2014 és 2025 között vezette a fotográfia mesterképzést, 2017 óta témavezető a MOME Doktori Iskolájában, irányítása alatt 2022-ben állt át a fotográfus mesterképzés angol nyelvre.Arion fotográfiai munkái megrendezett és fiktív elemeket építenek be hosszú távú dokumentarista projektekbe, amelyeket a honlapján részletesen bemutatva is láttok. Javaslom, az adás előtt vessetek erre egy pillantást, különösen legújabb, Tropical Depression című munkájára, melyből nemrég könyv is készült és amelyet az adásban részletesen górcső alá veszünk.Eredményeit számos díjjal és ösztöndíjjal ismerték el, többek között 2013-ban a Magyar Köztársaság Balogh Rudolf-díjával, 2015-ben Robert Capa-nagydíjjal, 2018-ban a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjával, 2021-ben pedig részt vett az egy díjjal felérő Saari Residence programban. Arion művei nemzetközi kiállításokon láthatók és magánkiadásban fotókönyveket is megjelentet.Az adás első részében kérdeztem őt a már említett, Vietnámban készült Tropical Depression anyag és könyv kalandos történetéről. Ennek kapcsán mesélt a fiatal generáció élethelyzetéről; gyermekeiről és a családi dinamikákról; az alkotásban felmerülő nehézségek és kudarcok kezeléséről; Vietnámról és arról is, hogyan jelenik meg a valóság és az igazság kérdésköre a fotográfiai gondolkodásban. A műsor második részében a fotóhoz vezető útjáról, illetve az életében meghatározó szerepet játszó MOME-ról beszélgettünk. Az utazást a magyar fotográfia helyzetének vizsgálatával zárjuk, így lett kerek a történet. Jó szórakozást kívánok hozzá!
A 66. adás vendége Bánkuti András fotóriporter, a Magyar Sajtófotó Pályázat főszervezője, a Digitális Fotó Magazin főszerkesztője..András bő 40 éve oszlopos tagja a szakmának fotóriporterként, alkotóként, szervező erőként, a magyar fotográfia ügyének egyik legnagyobb és legfáradhatatlanabb harcosaként. A fotó iránti érdeklődése a gimnáziumig nyúlik vissza, ezt követően a Práter utcai legendás fotós iskolában Baricz Kati és Hefelle József tanítványaként képezte magát.Karriere során olyan lapoknak dolgozott, mint az Új tükör, a Magyar Szemle, a Magyar Hírlap, a Köztársaság és a Reform, a HVG, majd a Figyelő. Szerződéses viszonyban volt a New Yorki Black Star fotóügynökséggel, illetve rendszeresen jelentek meg fotói a Guardian, a The New York Times és a Business Week hasábjain. 2011-től a Digitális FotóMagazin főszerkesztője, emellett főszervezője a Magyar Sajtófotó Pályázatnak és kurátora a hozzá kapcsolódó kiállításnak, illetve zsűrije a 35 év alatti fotográfusoknak szóló Hemző Károly-díjnak is.Munkásságát Balogh Rudolf-díjjal, Pulitzer Emlékdíjjal és Táncsics Mihály-díjjal is jutalmazták.. A mai adásban elsőként a Magyar Sajtófotó Pályázatról és az idei kiírásról beszélgettünk, ezután végigszaladtunk András változatos és mozgalmas karrierének legfontosabb állomásain, végül pedig arról is kérdeztem, hogy mit lehetne, kellene tenni a magyar fotográfia ügyének előremozdításáért, a hazai fotósok helyzetének javításáért. A megszokotthoz hasonlóan szerteágazó és tanulságos beszélgetés, tarkítva az András védjegyének számító őszinte, kérlelhetetlen stílussal. Jó szórakozást kívánok hozzá!
A 65. adás vendége Daróczi Csaba természetfotós, a műfaj egyik, ha nem a legnagyobb csillaga Magyarországon és szerte a világon.Bő 30 éve fertőződött meg a fotográfiával, azóta is töretlen, állítása szerint egyre súlyosbodó szenvedéllyel műveli. Lelkesedése és fáradhatatlan alkotása számtalan elismerésben és díjban mutatkozott meg, a teljesség igénye nélkül 2019-ben elnyerte például a Nature Photographer of The Year elismerést, a Golden Turtle fődíját, a világ egyik legnagyobb fotóspályázata, a Cewe Award első díját, 2023-ban pedig az Asferico fődíját illetve a Close Up Photographer of The Year elismerést. Eközben Magyarországon tavaly, azaz 2024-ben ismét őt választották az év természetfotósává, immáron nyolcadjára, ami abszolút rekord a verseny 32 éves történetében, mint ahogy az is, hogy a mostani győztes képek közül nem kevesebb, mint 16 fűződik az ő nevéhez.Mivel ez az első, természetfotóról szóló adás, ezért eme beszélgetés célja az volt, hogy Csaba saját története mellett a természetfotózással is tüzetesen megismerkedjünk. Ennek megfelelően két nagyobb részre bontható a műsor: Az elsőben megvizsgáljuk, milyen út vezette Csabát a természetfotóig és milyen nagyobb hatások érték őt fiatalabb korában, amelyek később az alkotását is meghatározták. Beszélgetünk élete nagyobb fordulópontjairól, szóba kerül a hit kérdése és a harmónia alapvető fontossága is.A második részben magát a természetfotózást vesszük górcső alá, Csaba elmeséli nekünk, mitől lesz jó egy természetfotó és mi kell ahhoz, hogy valakiből kiváló természetfotós váljon. Sokszínű, szerteágazó beszélgetés, méltó indítása az idei évnek!Jó szórakozást kívánok hozzá!
A 61. adás vendége Fuchs Lehel fotográfus, operatőr, festő, tanár, a Szellemkép Szabadiskola és folyóirat alapítója és művészeti vezetője.Megkerülhetetlen figurája a kortárs magyar fotográfiának..Geológusnak tanult, élete azonban egyre inkább a művészetek irányába fordult. Eleinte festőként dolgozott, később kisjáték- és dokumentumfilmeket készített. 1989-ben hozta létre a Szellemkép folyóiratot, majd 1994-ben, tehát idén 30 éve, a Szellemkép Szabadiskolát, melynek mai napig vezetője. Nevéhez köthető a Duna TV Almanach – Fehér Éjszakák című kulturális magazinja is, melynek rendezője és operatőre volt 1997 és 2000 között.Karriere során saját alkotótevékenységét - mint az iskola vezetője és tanára - gyakran önzetlenül háttérbe szorította. Rengeteget adott a diákoknak szakmailag és emberileg is, nem csoda, hogy a Szellemképen végzett hallgatók közül ma már sokan a vizuális művészetek kiemelkedő képviselőinek számítanak.Óráihoz hasonlóan ez a beszélgetés is rendkívül szerteágazó lett. A vázát Lehel élete adja, amelyet a kezdetektől egészen a jelenkorig megvizsgálunk. Szóba kerülnek a fiatalkori hatások, a geológia, a festészet, az operatőri munka, a Szellemkép és a fotózás, ahogy azonban ez nála lenni szokott, számtalan irányba kalandozunk el az utazás során. Beszélgetünk fociról, őslényekről, a hagyományokról és a modernkor kihívásairól is. Jó szórakozást kívánok hozzá!
Az 59. adás vendége Baki László, a Mai Manó ház Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtárának vezetője, a Punkt online fotográfiai szaklap szerkesztője.Annak ellenére, hogy szinte véletlenül csöppent a fotográfia világába, mára a magyar fotósélet meghatározó szereplőjévé vált. A Mai Manó Ház munkatársaként alázatos és kemény munkával egyengette az ország egyik legfontosabb fotográfiai könyvtárának életét, készletét és katalógusát. Az ő nevéhez fűződik a Mai Manó ház blog, amely izgalmas tartalmaival szakmabeliekből és laikusokból álló többszázezres tömeg számára hozta közelebb ezt a csodálatos műfajt. Az idő előrehaladtával Laci egyre összetettebb feladatokat vállalt, ma már kurátorként és szakíróként is tevékenykedik, illetve ő szerkeszti az ország egyik legszínvonalasabb online művészeti magazinját, a Punkt.hu-t.A mai adásban mesél nekünk életéről és arról a kerülőútról, amely végül a fotográfiához vezette. A segítségével részletesen megismerjük a Mai Manó Ház történetét az alapításától napjainkig és megtudjuk azt is, miért egy mai napig tartó szerelem számára ez az intézmény. Kérdeztem a Pécsi József Szakkönyvtárról, a mesésen gazdag tartalomtól kezdve az online katalógus létrehozásán át a készlet bővítését is célzó külföldi felfedezőutakig. Alaposan megvizsgáltuk a Punkt.hu küldetését és filozófiáját, a végén pedig szóba hoztuk jövőbeli terveit is.A nyilvánosság elől sajnos tudatosan menekülő Lacival nem sok interjú készült eddig, anyagot is alig találni róla a neten, úgyhogy nagyon örülök, hogy elfogadta a meghívásomat. Jó szórakozást kívánok hozzá!
Az 52. adás vendége Somosi Rita művészettörténész, kurátor. Ritával éveken keresztül dolgoztunk együtt a Budapest FotóFesztiválban, és nem véletlen, hogy erre a beszélgetésre éppen most kerül sor: a napokban startolt el a fesztivál immáron 8. évada. Rita még 2016-ban, Mucsy Szilviával együtt hozta létre ezt a fotográfiára épülő eseménysorozatot, amely a megannyi kihívás ellenére mára a magyar fotósélet egyik kiemelt eseményévé vált.A mai adásban először megnéztük, miről is szól a fesztivál és milyen finomságot tartogat a fotó iránt érdeklődők számára 2024-ben. Kérdezem még Ritát a fesztivál létrehozásának körülményeiről és arról, hogyan kell felépíteni és éveken át sikeresen működtetni egy ilyen nagyszabású projektet. A fesztiváltól elkanyarodva ezután Rita pályafutására irányítjuk a reflektorfényt, különös tekintettel a kurátori tevékenységre, amelyet egy konkrét kiállítás példáján keresztül részletesen meg is vizsgálunk. Jó szórakozást kívánok hozzá!
A 46. adás vendége Birtalan Zsolt fotográfus, az álomszerű, időtlenséget sugárzó fekete-fehér képek mestere..Zsolt egész életében saját belső hangját követte, folyamatosan kilépve komfortzónájából. Ennek köszönhetően jutott el mára oda, hogy művészetében színtisztán saját magát tudja visszaadni. Pályafutását laboránsként kezdte, s bár a legjobb úton haladt a fotóriporteri életpálya felé, megérzésére hallgatva váratlanul irányt váltott, és azóta számtalan területen próbálta ki magát: volt képszerkesztő, tárgyfotós, reklámfotós, tanár, legújabban pedig a PIM műtárgyfotósa. A megélhetést biztosító karrier mellett fokozatosan alakította ki művészeti látásmódját, s az elmúlt időben egyre több hangsúlyt fektetett arra is, hogy munkássága kiállításokon is megtekinthetővé váljon.A mai műsorban részletesen mesél nekünk arról, hogyan zajlott ez a zökkenőktől egyáltalán nem mentes útkeresés, és életének egyes állomásai – a gyermekkortól kezdve egészen mostanáig – hogyan hatottak művészetére és gondolkodásmódjára. Az adás kronológiai sorrendet követ, Zsolt a saját történetén keresztül a fotográfia elmúlt évtizedeinek nagyobb változásait is bemutatja. Az idézetekkel tarkított adás második felében egyre inkább az alkotói látásmódról és az értelemmel élt életről beszélgettünk.Tanulságos, érdekes gondolatok és sok-sok személyes sztori.Jó szórakozást kívánok hozzá!
A 43. adás vendége Dezső Tamás, a kortárs magyar fotográfia egyik legnagyobb, világszinten ismert csillaga. A fotózást autodidakta módon sajátította el, először napilapoknál, majd magazinoknál dolgozva csiszolta tehetségét. Képeit olyan helyeken publikálták, mint a New York Times, a National Geographic, a Le Monde, a GEO vagy TIME, a nagy figyelemmel, időráfordítással és maximális odaadással készített projektjei pedig végleg bebetonozták nemzetközi sikerességét: Tamást ma már több neves galéria, köztük a San Franciscói Robert Koch Gallery is képviseli. Nagyon izgalmas életpálya az övé, a dokumentarizmustól eltávolodva szépen lassan egy elmélyültebb, filozofikusabb és a műfajok tekintetében is jóval összetettebb munkafolyamat felé vette az irányt. Állandóan keresi a megújulás és a fejlődés lehetőségeit, hozzáállása sokak számára lehet iránymutató.A mai műsorban elsőként idei amerikai útjáról beszélgettünk, amely az Einspach Fine Art & Photography galériában nemrég nyílt kiállításának alapjául is szolgált. A kiállítás bemutatása után visszaugrunk az időben, és Tamás gyermekkorától kezdve göngyölítjük fel pályafutását, a kronológia végén szóba ejtve mindazt, ami jelenleg is foglalkoztatja, meghatározza gondolkodásmódját. Szóba került introvertált személyisége, a kezdeti évek kihívásai, a filozófia iránti érdeklődésén keresztül a valóság és a szabadság kérdése, és persze beszélgettünk jövőbeli terveiről és inspirációs forrásairól is. Jó szórakozást kívánok hozzá!
A 40. adás vendége Virágvölgyi István, a magyar fotós szakma egyik meghatározó egyénisége. Pályafutását képszerkesztőként kezdte, azóta azonban számtalan területen tette le névjegyét az asztalra: kurátorként az elmúlt évek legizgalmasabb fotós kiállításai fűződnek a nevéhez; volt a patinás World Press Photo pályázat zsűritagja, jelenleg többek között a CAPA Központ szakmai igazgatója; neves oktatási intézmények, köztük a MOME tanára; a Pannonhalmi Főapátság kulturális tanácsadója; a magyar fotó nagykövete és a szakma fejlődésének egyik mozgatórugója.Beszélgetésünk ennek fényében szintén sokszínűre és tartalmasra sikeredett. Az Arles-i fesztiválon keresztül kérdeztem őt a nemzetközi fotós trendekről és a magyar fotó helyzetéről, megítéléséről. A hazai piac elemzéséből kiindulva jutottunk el a Pictorial Collective csapatának a Capa Központban látható kiállításához (Petőfi utcák népe) amellyel kapcsolatban a kurátori feladatok is szóba kerültek. István mesélt nekünk a Capa Központról és egy szakmai igazgató tevékenységéről, a Fortepan küldetéséről és ellentmondásos helyzetéről, a Pannonhalmi Főapátságnak végzett munkájáról, a World Press Photo változásáról és a zsűrizésről és végül kérdeztem arról is, hogy szerinte minek köszönheti, hogy ilyen sok területen ennyire komoly eredményeket ért már el.Jó szórakozást kívánok hozzá!
wopcast 37. adásának vendége Nánási Pál.Pali neve azok számára is ismerősen csenghet, akik kevésbé jártasak a fotó világában, ugyanis a magyarországi Playboy fotósaként már a pályája elején reflektorfénybe került, ismertsége az azóta eltelt időben pedig folyamatosan csak nőtt. Portré-, divat- és aktfotósként az ország legnagyobb neveivel dolgozott és dolgozik együtt, tévéműsorokban szerepel, workshopokat és mesterkurzusokat tart. Feleségével, Ördög Nórával igazi sztárpárost alkotnak: együtt blogolnak és vlogolnak, közös vállalkozásokba fognak és mindemellett két gyönyörű gyermeket nevelnek. Nem véletlen, hogy rajong értük a hazai média, üdítően pozitív és inspiráló példa az övék.Amint ebben az adásban hallani fogjátok, Pali a rivaldafény ellenére képes volt megtartani közvetlen és nyíltszívű személyiségét, s ennek köszönhetően a beszélgetésünk is rendkívül emberire, őszintére sikerült.Kérdeztem őt karrier-, és személyiségfejlődéséről, a sztárstátuszról és a közszereplés sajátosságairól, a sikerességről, a szüleiről, a hobbijairól, az aktfotózásról és a Playboy-ról és még sok-sok egyéb finomságról. Igen mély bepillantást nyerhetünk tehát Pali életébe, hálás vagyok neki, hogy ilyen nyíltsággal volt hajlandó beszélgetni minden, általam felvetett témáról. Jó szórakozást kívánok hozzá!
A wopcast 33. adásában egy világkörüli utazásban lesz részünk, ugyanis a vendégem nem más, mint Szabó Zoltán fotográfus, az egzotikus fotótúrákat kínáló Kincseskamera vezetője. A műsor 4 nagyobb részből áll: az elsőben bepillantást nyerünk Zoli életébe, aki abszolút külsősként sodródott bele a fotográfia világába és megtudhatjuk, hogyan építette fel magát. A második részben arról kérdeztem, hogy mi fán terem a fotótúra-vezetés; a harmadikban négy példán keresztül (Irán, Kis-Tibet, Kuba és India) vizsgáljuk meg a fotótúrák sajátosságait, a negyedikben pedig a covid és egyéb kihívások kapcsán arról mesél nekünk Zoli, hogyan lehet felállni azután, hogy az élet kiveszi a lábad alól a talajt.Jó szórakozást kívánok hozzá!
A 32. adás vendége Bartha Máté fotográfus, dokumentumfilm-rendező.Máté egy egészen különleges srác, a kortárs magyar fotó egyik kiemelkedő tehetsége. Az építészmérnöki kart otthagyva tanult fotográfiát a MOME-n, majd dokumentumfilm-rendezést az SZFE-n, és az elmúlt években projektjeivel számtalan díjat és ösztöndíjat söpört be, köztük a CAPA Nagydíjat és az Arles Fesztivál fiatal felfedezettjeinek járó nemzetközi díját is. Egy vérbeli gondolkodó, akivel másodpercek alatt el lehet jutni a legmélyebb témákig is, hiszen rendkívül nagy kíváncsisággal, sok-sok elmélkedéssel falja az életet. Mindez a munkásságán és anyagain is meglátszik, projektjeiben legalább annyira fontos a mögöttes tartalom, mint a végeredmény.A mai adásban három nagyobb anyagán keresztül (a Sunday, az Anima Mundi és a KONTAKT) ismerhetjük meg életét és gondolatait. Rengeteg különböző téma került terítékre: az alkotás öröme, a fotográfia etikai dilemmái, Máté útja a fotóig, a MOME, a szorongás, a tudatos koncepcióalkotás, Párizs, az embereket elválasztó buborékok, az unatkozás luxusa, sőt, még az élet értelme és a boldogság is.Lesz min elgondolkodni, úgyhogy jó szórakozást kívánok az adáshoz!
Kopin Katalin művészettörténész, kurátor, a hazai kortárs fotográfiai élet elhivatott és meghatározó szakembere. 2006-ban diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet és kommunikáció szakán, tanulmányai során pedig ösztöndíjasként a nagyszombati és a kolozsvári tudományegyetemeken is szélesítette látókörét. 2005-től rendszeresen publikál olyan rangos művészeti és fotós lapokban, mint a Fotóművészet, az Új Művészet, a Flash Art vagy a Punkt.hu. Pályafutása során fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott a fotográfia, kutatásaiban különösen a kortárs és a dokumentarista irányzatok új tendenciái iránt érdeklődik.2010 és 2023 között a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum művészettörténészeként és muzeológusaként tevékenykedett. Az itt eltöltött több mint egy évtized alatt példamutató precizitással és szenvedéllyel dolgozott a művészetek népszerűsítésén: megannyi életmű- és csoportos kiállítást, katalógust és monográfiát jegyez. 2022-ben saját kezdeményezésére indította el a PhotoLab nevű szentendrei múzeumi kiállítóteret, amely kifejezetten fotóművészek számára biztosít rangos bemutatkozási lehetőséget.2024 januárjától a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kurátora, ahol többek között a DokuMa beszélgetéssorozat moderátoraként is találkozhat vele a közönség. Szakmai és szervezői munkája mellett aktív szerepet vállal a jövő generációinak képzésében a METU fotográfia szakának óraadó tanáraként. Kiemelkedő kurátori és kutatói munkásságát 2023-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) három évre szóló ösztöndíjával is elismerték.
A 29. adás vendége Bodogán Sándor fotográfus, tanár, igazi self-made man. Nyírbátorban nőtt fel szerény és nélkülözéssel teli körülmények között, fiatal korában az informatika világában talált magának menedéket, és később Budapesten ebben az iparágban is helyezkedett el. Az évek során azonban elkezdte érezni, hogy a pénzkeresésen alapuló karriernél többre van szüksége. Az alkotásban szerette volna kifejezni önmagát, és ezzel lassan, de biztosan elindult a fotográfusi életpálya felé tartó ösvényen. Mára az ország egyik vezető portréfotósává nőtte ki magát, stúdiójában workshopokat tart, fotóklubot vezet és hamarosan debütál új podcastjével is.A mai adásban az életútjáról kérdeztem őt és arról, hogyan lehet ma valaki sikeres és keresett fotográfus. Mesél nekünk a kezdeti nehézségekről, a személyiségfejlődésről, a sikere titkairól és tevékenysége főbb elemeiről.A beszélgetéshez jó szórakozást kívánok!
A wopcast 26. adásának vendége a magyar fotográfia élő legendája, Keleti Éva. Éva 1931-ben született, nemrég ünnepelte 91. születésnapját. Hírnevet és elismertséget az 50-es évektől kezdve, rendkívül kemény munkával szerzett magának egy olyan korban és iparágban, ahol egy polgári családból származó, értelmiségi nő többszörösen hátrányos helyzetből indult. Fotóriporteri pályafutása jelentős részét az MTI-nél (és annak elődjénél, a Magyar Fotónál), illetve az Új Tükör magazinnál töltötte, és munkája során legendásan jó kapcsolatot épített ki az ország vezető művészeivel, színművészeivel. 60 évesen, korábbi elhatározásának megfelelően abbahagyta a fotózást, amelyhez közel 30 évvel később újra visszatért, és a mai napig alkot, folyton törekedve a megújulásra. Munkásságát megannyi elismeréssel jutalmazták, többek között Kossuth-, és Balázs Béla-díjjal, emellett Éva a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje is. Sok fontos témát érintettünk: beszélgettünk az elmúlásról és a halálról, a hosszú élet titkáról, a hitről, a szerelemről és a szeretetről, családról és magányról, emberi értékekről, a művészi megújulásról és mindeközben azért Éva szakmai pályafutásáról is megtudunk majd olyan dolgokat, amelyeket eddig sehol nem mondott el. Az adást nem a stúdióban, hanem Éva lakásában vettük fel, azon a helyen, ahol már 1936 óta él. Emiatt a felvétel minősége picit elmarad a szokásostól, ezért ezúton is elnézést kérek, de bízom benne, hogy a tartalom majd kárpótlással szolgál.
A wopcast 24. adásának vendége Móricz-Sabján Simon fotográfus, a magyar fotóriporteri szakma egyik legfényesebb csillaga. Simon a pályafutása során kiváló anyagaival gyakorlatilag minden díjat és pályázatot elnyert már, amit a szakmában csak lehetséges. A magyar sajtófotó pályázaton már közel 50 elismerést kapott, nyert Hemző Károly-díjat, hatszor kapott NKA, háromszor pedig Pécsi József ösztöndíjat, külföldön pedig olyan rangos pályázatokon nyert, mint a Pictures of the Year, a Slovak Press Photo vagy a China International Press Photo Contest.Karriere a Népszabadságnál eltöltött 13 évben forrott ki igazán, az ottani termékeny közeg varázsolt belőle vérbeli fotóriportert. Az azt követő időszakban azonban Simon fotográfusi tevékenysége fokozatos átalakuláson ment keresztül, és bár fotóriporteri énje mindig vele lesz, egyre nagyobb hangsúlyt fektet hosszabb távú, az embert és környezetét, korunk társadalmát bemutató projektjeibe.Az adást egyik, véleményem szerint legfontosabb anyagával kezdtük: Simon a koronavírus-járvány tetőzései alatt azon kevesek közé tartozott, akik fotósként bejutottak egy kórházba és valós képet tudtak festeni arról, hogyan festett a vírus elleni küzdelem a magyar egészségügyben. Szívszorító, megható és nehéz történeteket mesélt betegekről, családjaikról és a kórházban dolgozókról.Ezután rátértünk arra, hogyan lett belőle az, aki: milyen hatások érték fiatal korában, miért választotta ezt a pályát, hogyan építette fel a karrierét és alakította ki alkotói hozzáállását. Mesél nekünk továbbá a részben általa alapított Pictorial Collective csoportról és a műsor végén egyik projektje segítségével bemutatja nekünk, miért foglalkozik annyit a magyar vidék sorsával.Jó szórakozást kívánok hozzá!
A wopcast 22. adásának vendége egy élő legenda, Gulyás Miklós.Miklós neve fogalom a szakmában, a hazai dokumentarista fényképezés és a street műfaj meghatározó képviselője, aki több mint 5 évtizede fotózza az utcákat fáradhatatlanul. Stílusa ezalatt számtalanszor megújult, saját alkotói kézjegye azonban a teljes munkásságában megfigyelhető. Fotográfusi tevékenysége szorosan összefonódik az oktatással, pályafutása során a legrangosabb fotós képzések elismert tanáraként dolgozott.Kurátorként, szakíróként és zsűriként aktívan részt vesz továbbá a magyar fotós életben. Egy kedves, nyitott, megközelíthető figura, akivel élvezet beszélgetni.A mai műsorban kiveséztük Miklós életművét, érintve a különböző korszakokat, és fotográfusi szemléletének fejlődéstörténetét. Mesélt nekem továbbá a fóti gyermekvárosban eltöltött fiatal éveiről, az útkeresésről és arról is, hogyan vált kis híján űrhajós ételek értékesítőjévé. Megosztja velünk sokévtizedes tapasztalatait az oktatás terén, de beszélgettünk Párizsról és a nyugdíjas évekre vonatkozó terveiről is. Téma tehát szokás szerint volt bőven, a beszélgetéshez jó szórakozást kívánok!
A wopcast 15. adásának vendége Kállai Márton fotóriporter.Marci igen kalandos életét élt, bejárta már a fél világot, fotográfiai projektjeiben első sorban a közösségek életét, illetve az ember és környezete kapcsolatát vizsgálja.2006 óta dolgozik fotóriporterként, lényegében a pályafutása kezdetétől a Szabad Föld munkatársa. Munkásságával több sajtófotó díjat is nyert, illetve volt a Pictures of the Year díjazottja.Marcival sem fukarkodtunk a témákat illetően. Rögtön az adás elején elkísér minket Etiópiába, ahol magyar támogatással építettek újjá kutakat egy szárazság által gyakran sújtott régióban, illetve elmeséli, hogyan és miért tartóztatták le majdnem Szudánban. Beszélgettünk a fotográfiai pálya előzményeiről, a fotóriporteri életről és a szakma jövőjéről, de szóba került többek között a futball szépsége és Aknaszlatina, egy kárpátaljai fürdőtelepülés is, ahová Marci rendszeresen jár fotózni. Izgalmas témák voltak tehát, jó szórakozást kívánok hozzá!
Íme a wopcast 14. adása, amely egyúttal az idei esztendő, tehát a második évad első része is. A tavalyihoz hasonlóan idén is rengeteg izgalmas vendégem lesz majd, egy kicsivel több extra epizóddal, amelyek alanyai segítségével kevésbé ismert, de annál érdekesebb világokba pillantunk majd bele.2022-ben az első vendégem Magyarország legismertebb fotós házaspára, a kortárs magyar fotó legendása alakjai, Horváth M. Judit és Stalter György. Fiatalon ismerkedtek meg és házasodtak össze, életük és munkásságuk is sok szempontból összefonódott, de természetesen Judit és Gyuri külön-külön is egyedi, izgalmas látásmóddal és képi világgal rendelkezik.Gyuri Balogh Rudolf-díjas fotóművész, aki már egészen fiatalon beleszeretett a fotográfiába, hiszen a segítségével az élet iránti kíváncsiságát tudta kielégíteni. Pályafutása során fotóriporterként, fotó-rovatvezetőként és képszerkesztőként is dolgozott. Az ő nevéhez fűződik a Kerekes Gáborral közösen létrehozott Stalter ASA fotótanfolyam, amely az évek során rengeteg tehetséges fiatalt indított el a pályáján. Számtalan díjat nyert munkásságával kiállításokon és könyvekben is találkozhatunk.Judit a férje hatására kezdett el fotózni, majd igen hamar sajátos, mással össze nem téveszthető képi világot teremtett meg a kortárs magyar fotóban. Dolgozott ő is képszerkesztőként és fotóriporterként, majd később főszerkesztőként. Gyuri mellett az ASA fotótanfolyam egyik nagyra becsült előadója volt.Egyik leghíresebb, közös anyaguk a bő 10 éves munka eredményeként létrejött Más világ, amely a magyarországi cigánytelepeken és a városi gettósodott kerületekben élő romák életet mutatja be. Persze, mint a podcastben hallani is fogjuk, saját anyagokon is dolgoztak és dolgoznak, egymást segítve a válogatásban, a koncepció kialakításában.A műsorban beszélgettünk megismerkedésük történetéről és az egészségügyben eltöltött idők tapasztalatairól; elmélyültünk a gyermekkori évek és a családi örökség hatásaiban, beszéltünk a cigányságról és az identitásról. Szóba került fotótanfolyamuk kapcsán az oktatás és annak szerepe, a személyes indíttatású projektek fontossága, továbbá a betegség, az elmúlás és az idők változása is. Kellemes baráti beszélgetést folytattunk így hármasban, tele fontos témákkal.Hallgassátok tehát szeretettel a Judittal és Gyurival készült adást. Jó szórakozást kívánok hozzá!
A wopcast 13. adása egyúttal az idei esztendő, tehát az első évad utolsó epizódja. Így az év végén szeretném mindenkinek megköszönni a kitartó figyelmet és a sok-sok visszajelzést. Ezekkel felvértezve indítom majd jövőre a második évadot, amelyben rengeteg kiváló fotóssal és izgalmas extra vendéggel találkozhattok majd.A 2021-es esztendőt Urbán Ádámmal zárjuk. Ádám egyike a kortárs magyar fotó legkiemelkedőbb alakjainak. Pályafutását a reklám- és divatfotóval kezdte, mára egyre többet foglalkozik a dokumentarista fotográfiával. Hosszú távú anyagai sorra nyerik el a rangos kitüntetéseket, a magyar sajtófotó-pályázat rendszeres kiállítója, munkásságát Balogh Rudolf díjjal is jutalmazták. Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Random és Pictorial Collective művészeti szervezetnek.Ádámmal szerteágazó témákat érintettünk. Mesélt nekünk arról, milyen hatással volt életére a versenyszerű teniszezés; elmondta, miért volt kvázi aranykor egy fotós számára a kilencvenes évek. Beszélgettünk a Faludy Györgyről és Fanniról készült aktsorozatáról, amellyel nevét szélesebb körben is megismerték. Szóba kerültek az egyébként mindkettőnk életére nagy hatást gyakorolt daganatos betegségek és sorozatain keresztül bepillantottunk két nagyon izgalmas és furcsa világba: az aszódi javítóintézet és a cirkusz mindennapjaiba. Volt tehát téma bőven, jó szórakozást kívánok hozzá!
Fogadjátok szeretettel a wopcast tizenegyedik adását.Mai vendégem egy kedves barátom, Fekete István fotóriporter. István egy rendkívül érzékeny, társadalmi kérdésekre fogékony alkotó, aki személyes érdeklődésétől vezérelve elképesztő helyeke és tájakra jutott el, s lebilincselő szubkultúrákba pillantott bele. Ebből kapunk ma mi is egy kis ízelítőt.Megismerjük például Józsa Mihályt, aki 68 éves rokkantnyugdíjasként sorra nyeri a szkanderversenyeket. Megtudjuk, mi fán terem a magyar rodeó. Bepillantást nyerünk a magyar Máltai Szeretetszolgálat munkásságába, amely a zene és a foci segítségével igyekszik minél több hátrányos helyzetű fiatal esélyeit javítani. Ellátogatunk a világ legkisebb futballbajnokságának otthon adó angliai Scilly szigetére, illetve megtudhatjuk, hogyan játsszák a focit a világ legészakabbra fekvő pályáján. A kitartó hallgatók a végén kortárs magyar irodalmi ajánlót is hallhatnak Istvántól. Jó szórakozást kívánok hozzá!
A wopcast tizedik adásában vendégem Barakonyi Szabolcs. Sokak számára ismerős lehet egyrészt a fotóművészet világából, hiszen sajátos hangulatú, rendszeresen kiállított anyagaival számtalan díjat és ösztöndíjat besöpört már. Ismerős lehet továbbá a fotóriporteri, képszerkesztői területről is, hiszen Szabolcs neve lényegében összefonódott az Index hírportállal, ahol szinte a kezdetektől egészen a tavalyi évi váltásig a fotó szekció vezetője volt. Egy szó mint száz, megkerülhetetlen figurája a magyar fotós életnek.Ebben a hosszabb lélegzetvételű adásban igen változatos témákat érintettünk. A beszélgetés első felében Szabolcs életéről volt szó, a gyermekkori hatásoktól kezdve a főzésen át egészen az ipari alpinista életformáig. Aztán rátértünk a fotóriporteri karrierre, amelynek taglalása természetesen nem lehet teljes anélkül, hogy ne érintettük volna mindazt, ami az Index-szel az elmúlt években történt. Végül pedig beszélgettünk Szabolcs fotós anyagairól is, főszerepben a Family Frost jégkrémes autókkal és a bűnügyi helyszínelés világával.Egyébként aki ma, a megjelenés idején, azaz október 10-én hallgatja az adást, feltétlenül látogasson el az Írók boltjába, ahol ma még látható a kirakatban a Fortepan Masters kötet installációja. Ez egy különleges, gyönyörűen kivitelezett fotókönyv, amelyhez Szabolcs válogatott ki 333 felvételt a Fortepan gyűjteményéből. A huszadik századi Magyarországról fest nekünk egyedi képet ez a mestermű. Szerezzétek be, ha tehetitek!Jó szórakozást kívánok ehhez az adáshoz is!.
Fogadjátok szeretettel a wopcast kilencedik adását.Mai vendégem Vancsó Zoltán, akit én személy szerint az egyik legnagyobb ma élő fotográfusnak tartok Magyarországon, sőt még azon is túl. Képeiben benne van minden, amitől egy művész igazi klasszikussá válhat: mesteri kompozíciók, finomság és titokzatosság és persze a legfontosabb, az alkotó személyisége. Ezt persze nem csak én gondolom így, Zoli a közel 30 éve tartó pályafutása alatt számtalan elismerést és ösztöndíjat nyert, fotóiból izgalmas könyvek és albumok születtek. Stílusa a személyiségével együtt folyamatosan változott, s ezzel már most, a férfikor derekán egy lenyűgözően színes életművet tudhat magáénak. Érdemes a honlapján megtekinteni a munkáit a podcast meghallgatása előtt, a link megtalálható a leírásban.Zolival a mai adásban beszélgettünk többek között a fotó és a zene kapcsolatáról, a futásról, a mai rohanó világról és arról is, hogyan illik bele a zazen meditáció és a buddhista filozófia a fotóoktatásba. Jó szórakozást kívánok hozzá.
ogadjátok szeretettel a nyolcadik adást! Mai vendégem Szombat Éva, egy rendkívül sokoldalú művész, akit legtöbben egyedi stílusáról ismernek: egy neonfényes, szirupos, nemes értelemben vett giccsvilág jelenik meg a saját projektjeihez készült képein, a 90-es évek MTV hangulatát idézve. Fotói bejárták a világot, olyan helyeken jelentek már meg, mint a Huffington Post, a Vogue, vagy a Vice.Évával fontos témákat érintettünk. Munkái kapcsán olyan dolgokról beszélgettünk, amelyekről ritkán esik szó ilyen nyíltan hasonló platformokon: a szexről, a női szexualitásról, testképről és boldogságról. Ezek már önmagukban hordoznak egyfajta bensőséges hangulatot, azonban a podcast második felében még mélyebbre mentünk. Személyes tapasztalatainkat osztottuk meg gyászról, elengedésről és arról, hogyan lehet kiutat találni még a legsötétebb helyekről is. Köszönöm Évának a nyíltságot és őszinteséget, amellyel megajándékozott minket ebben az epizódban, biztos vagyok benne, hogy sokan tudnak majd azonosulni a műsorban elhangzó dolgokkal.Jó szórakozást kívánok hozzá!
Mai vendégem Végh László, a fotóriporterek fiatal generációjának egy kiemelkedő alakja. Laca üde színfoltja a magyar fotós életnek. A Magyar Hang munkatársaként dolgozik, de anyagai rendszeresen jelennek meg egyéb portálokon és nívós magazinokban, olyanokban, mint például a National Geographic. Pályafutása során nyert már többek között Pécsi József ösztöndíjat, Hemző-díjat, és 2015-ben kárpátaljai anyagával első helyezett lett az egyik legrangosabb nemzetközi elismerésnek számító Pictures of The Year pályázatán. Oszlopos tagja továbbá a Pictorial Collective csapatának.Laca legizgalmasabb anyagai azok, amelyeken éveken keresztül dolgozik. Elképesztően érzékeny srác, és így áll hozzá a hosszú távú projektjeihez is. Ezekről beszélgettünk a mai adásban: megtudhatjuk például, milyen élete van egy erdélyi papnak, aki egyben szánhúzó világ-, és Európa-bajnok; megismerhetjük egy modernkori pásztorgyerek, Ottó mindennapjait és ellátogatunk a világörökségnek számító Duna-delta vidékére is. Megvitatjuk továbbá, hogy lehet-e, kell-e érzelmileg kívülállóként maradni ilyen anyagok készítésekor. A végén pedig jön a meglepetés desszert: Laca a kosaras kártyák reneszánszáról mesél nekünk bővebben. Aki tudja, miről van szó, annak most biztosan gyermeki érdeklődéssel csillant fel a szeme.Jó szórakozást kívánok hozzá!
Következő vendégem Szarka Klára, Magyarország egyik legismertebb kurátora és fotótörténésze. Klára mindenféle túlzás nélkül azt jelenti a magyar fotósélet számára, mint amit David Attemborough a környezetvédelem számára. Egy elképesztően okos, bölcs, mégis alázatos és szerény nő, aki aktívan egyengeti a magyar fotográfia múltját, jelenét és jövőjét. Az egyik legjobb tanár, akivel valaha találkoztam.A mai adásban beszélgettünk az oktatásról, a gyermeknevelésről, a szeretetről és szeretetlenségről, illetve újabb aspektusból vizsgáltuk meg a sikert. Megtudjuk, mivel foglalkozik pontosan egy kurátor és milyen emberek valójában a fotográfusok. Az adás végén elmerülünk a gyermekkorban, beszélgetünk a párkapcsolatokról és arról is, hogy azért szép ez az élet, még ha néha nehéz is. Jó szórakozást kívánok hozzá!
Következő vendégem Kleb Attila, egy igazi szabad akaratú fotográfus, aki egész életében a saját útját járta és soha nem kötött magával kompromisszumot. Egy ember, aki bátran mert váltani az ismeretlenre mindig, amikor erre szükség volt. Beszélgettünk többek között arról, milyen volt fotóriporterként megélni a rendszerváltást, milyen az, amikor Szardínia az ember második otthona és milyen a jazz, illetve a jazzkoncert szervezés világa. Szóba került továbbá a menekültválság, a szabadúszás előnyei, a jó portrék titkai, a siker (mint mindig) és az is, hogy miért éri meg követni a saját értékeinket. Téma tehát volt bőven, tele tanulságokkal. Jó szórakozást kívánok hozzá!
Fogadjátok szeretettel a wopcast harmadik adását!Következő vendégem Mucsy Szilvia fotográfus, egy elképesztően pozitív, energikus jelenség, aki nemcsak művészként, hanem szervezőként is aktív szerepet vállal a magyar fotóséletben. Többek között ő a Budapest FotóFesztivál igazgatója illetve a Random kortárs fotográfusok csoportjának vezetője is.A mai adásban beszélgettünk a női szerepekről és energiákról, egy fesztivál szervezésének kulisszatitkairól, Görögországról és a görög emberekről, valamint Szilvi több izgalmas fotós projektjéről is. Jó szórakozást kívánok hozzá!.
Második vendégem Bácsi Róbert László, a hazai kortárs fotográfia egyik meghatározó alakja. Fotóriporterként és alkalmazott fotósként is egyaránt a legjobbak közé tartozik, igazi szenvedélye azonban az utazással egybekötött, hosszú távú képes anyagok készítése, melynek köszönhetően bejárta már a fél világot. Ebben az adásban beszélgettünk többek között az örmény-karabah konfliktusról és az Örményországban szerzett tapasztalatairól, vallásról, a szülői hatásokról, a hippi életformát választó hippi szörfös közösségről, a szabadságról, a Pictorial Collective-ről és még sok minden másról. Jó szórakozást kívánok hozzá!
Fogadjátok szeretettel a wopcast első adását! A műsorban inspiráló, izgalmas és tanulságos történeteket hallhattok majd főleg fotográfusoktól, ez azonban ne tévesszen meg titeket: a podcast első sorban az életről fog szólni. Erről az elképesztő kalandról, amelyet senki nem érthet meg igazán, mégis, minden egyes történet közelebb visz bennünket ahhoz, hogy megsejtsünk valamit a lényegéből.